Tatabánya Anno [antikvár]

Képeskönyvet tart kezében az olvasó, mely fotográfiákon keresztül mutatja meg nekünk a régmúlt idők képekbe zárt pillanatait. Hajdani fényképészek, műteremtulajdonosok, riporterek és amatőrök örökítették meg a korabeli világ fontosnak tartott részleteit. A múltidéző válogatásba került fotók - az egykor megragadott pillanatok kézzel fogható emlékei - közösek abban, hogy Tatabányáról szólnak. A hajdani elődtelepülésekről és polgárairól. Ez a fényképezőgéppel írt történelem a város egykori életének és lakóinak semmi mással nem pótolható pillanatfelvételeit őrzi.A fénykép hiteles dokumentum, információk, arcok, hangulatok hordozója. Sajátosan egyesíti magában az írott és a tárgyi forrás bizonyos jegyeit. Az írott emlékek az írásban rögzített gondolatok, a mondanivaló révén válnak forrássá, a tárgyi emlékek alapvetően a korábbi korszakokban betöltött eszközfunkciójuk révén. A fénykép egyszerre hordoz vizuálisan megragadható tartalmat (amit a kép ábrázol), valamint a korábbi korszakokban betöltött szerepéről szóló információt. A fénykép minden megelőző képalkotási módtól eltérően és egyedülállóan objektív. Objektív abban az értelemben, hogy lefényképezni csak azt lehet, ami a valóságban egy adott pillanatban létezett. Dokumentatív, bizonyító ereje tehát nyilvánvaló. A fénykép, mint hiteles, képi dokumentum, a megtörtént, a megélt, a privát történelem" megidézésére ad lehetőséget.A könyvet lapozgatva visszaidéződik számunkra a múlt. A 19. század végi és a 20. század első feléből származó képeken ízlésesen öltözött leányok és legények, asszonyok és férfiak, parasztok, munkások, bányászok és polgárok néznek vissza ránk. Szilárd és elszánt tekintetű emberek állnak a képeken, mintha tudták volna, hogy a kései utódok e megsárgult képeket nézegetve elgondolkodhatnak azon, hogy majd a jelenlegi felgyorsult világra is hasonló módon tekintenek vissza egyszer utódaink.