Temetők üzenete [antikvár]

ELŐSZÓÚjszerű, fontos s egyben hézagpótló kötetet tart a kezében a Tisztelt Olvasó. Újszerű, mert az elmúlás sajátos, jobbára tabuként kezelt világát, a temetkezés kulturális szokásait vetíti elénk, fontos, mert kapocs a múlt és a jövő között, és hézagpótló, mert a temetők történetéről eleddig kevés kiadvány látott napvilágot.A temetők, s benne a fejfák és obeliszkek a sok évtizedes, olykor a több évszázados múltból üzennek a mának. Mementói letűnt koroknak, megemlékezni méltó életpályáknak, szeretteink és eleink létezésének. Megfeledkezni nem csupán a Mindenszentek idején, Halottak napján, de a hétköznapokban sem szabad minderről. Mindaz, amivé váltunk, s minden, ami érték a jelenben, azt örökül kaptuk a bennünket megelőző generációktól.Tiszteletét és kegyeletét mindenki a maga módján és eszközeivel fejezi ki. Puskás Béla helytörténészként, szerkesztőként és szerzőként, megérezte ezt a felelősséget, és tisztes munkával, alapos és széleskörű kutatással állított emléket "A temetők üzenete" című kötetben. A vaskos kiadványban számosan voltak segítségére, s mindannyian kiválóan dolgoztak. A szerzők a születés és a halál felfogásainak magyarázatával, a temetkezés néprajzi hátterének megrajzolásával adnak keretet a műnek, melyben gazdag életrajzi gyűjtemények, tudományos alaposságú adattárak olvashatók.Somogy nagyjairól - akikről persze sokat tudunk - ezúttal a temetői emlékezet fényében beszél a könyv. Hogy ne csak utcaneveink, szobraink emlékeztessenek bennünket halhatatlan halottainkra, de fejfáikat se nője be sose a dudva. S hogy mindig legyen rajtuk egy szál friss virág.E kötet szerzői elhelyezték saját virágaikat. Most rajtunk, olvasókon a sor, hogy e lapok forgatása révén újabb és újabb rózsák és krizantémok nyílhassanak a sírhantokon, halhatatlanná téve azt, aminek nem szabad elmúlnia: a múlt emlékezetét.Dr. Gyenesei IstvánSomogy Megye Közgyűlésének elnökeKaposváron, 2001 szeptemberében5