Bővebb ismertető
ÚJ dunántúli folyóirat Balatonfüredről
Tisztelt olvasó!
Mit írhat egy tizenháromezer néhányszázfős kisváros polgármestere, amikor egy új, 2009. januárjától legalább negyedévenkénti megjelenéssel tervezett művészeti-kulturális folyóirat mutatványszámának bevezetőjét kérik tőle?
Mit írhat a Nyugat születése századik évfordulójának évében?
Mit írhat, amikor mindenki a kultúrára szánt pénz szűkösségéről panaszkodik, amikoranyers anyagiasság mindent háttérbe szorítani látszik?
Nem tehet mást, minthogy elősorolja mindazt, ami indokolhatja, hogy miért épp most, miért Balatonfüred áll egy ilyen kezdeményezés mögé.
Az utóbbi években - köszönhetően az újabb és újabb beruházásoknak, a magas színvonalú kulturális és sport rendezvényeknek egyre kedvezőbb kép alakult ki Balatonfüredről. Egyesek már-már egy új reformkorról beszélnek, legalábbis abban az értelemben, hogy akkor-mint köztudott- a település az ország második szellemi-kulturáhs központja volt.
És szerencsére azóta is vonzza, pihenni, gyógyulni, hangulatot keresni, alkotni a magyar szellemi élet legjobbjait.
Ki ne örülne, ha barátaitól, méginkább ha elfogulatlan vendégeitől, ismerőseitől és a nagyhatalmú médiától ilyen visszaigazolást kapna?
Természetesen mi is örülünk ennek, annál inkább, mert ez a kép egybevág azzal, amit szeretnénk, amiért dolgozunk.
Szeretnénk, ha Balatonfüred művészeti, szellemi gyűjtőhely, gyújtópont lenne. Gyűjtőhely, mely mint évtizedekkel, századokkal ezelőtt újra idevonzaná a magyar szellem új nemzedékeineklegjobbjait.
Szeretnénk, ha Balatonfüred szelleme generációk múlva is képes lenne a magyar szellemi és kulturális élet inspirálására!
S mit teszünk ezért?
Építkezünk. Szállodákat, kikötőket, múzeumokat, galériákat. Iskolát, tantermet, játszóteret. Utakat, parkokat, sbele szobrokat állítunk.
S mivel úgy gondoljuk, hogy az épületek, parkok, terek
ember nélkül csakhideg tárgyak, eszközök, ezért építünk a szellem rendje szerint is, a hagyományainkra, múlhatatlan értékeinkre.
Balatonfürednek lelke van, írta nemrég egy tekintélyes barátunk. Talán ezt érzik azok a vendégek, távolabbiak és közelebbiek, akik hozzánk látogatnak. S ma már mi, itt élők is egyre inkább elhisszük, hogy ez a mi titkunk, - s ne szégyeljük kimondani - talán küldetésünk.
Hamvassal együtt mi is úgy gondoljuk, hogy a művészet az egyetlen, amiben még hihetünk, ez az, amiért „az ember félig kihűlt szívének maradék hevével fel tudja magát áldozni."
Balatonfüred a hazai vitorlázás bölcsője, s jelenkori fővárosa is. Sokan a remek adottságok: kikötők, kiszolgáló infrastruktúra, kiválóan felkészült szakemberek, remek utánpótlás-nevelés stb. mellett azt is megemlítik, hogy a Füred-Tihany Öbölben szinte minden versenyt be lehet fejezni, nagyon jó a széljárás.
Vajon vonatkoztatható- e ez a megállapítás a kétségkívül tapasztalható fejlődést támogató „széljárásra"? Meddig tartható ez a lendület?
Ha meghalljuk a híres Tagore sétány fáinak a zúgását, s szem előtt tartjuk azt, amit Márai Sándor az „Ég és Föld" című kötetében Balatonfüred apropóján ír, akkor van esélyünk arra, hogy a tihanyi-füredi öböl felett mindig jó szelek fújjanak.
„Ne siess! Pihenj! Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek. S az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni."
Kívánom a lap minden olvasójának, hogy a fenti üzenetnek a meghallásához és megértéséhez az új folyóirat, a „Tempevölgy" nyújtson segítséget!
Találjon benne és városunkban otthonra és kikötőre mindenki, aki osztja Jókai véleményét, mely szerint szűkebb pátriánk olyan, mint a művészetek ókori hazája, Árkádia és Parnasszus, magyar Tempevölgy.
Balatonfüred, 2008. május 12.
Bóka István polgármester
Köszöntő
Szociológus, egyetemi tanár, tudományos tanácsadó.
Egyetemi diplomáját az ELTE Bölcsészkarának filozófia és történelem szakán szerezte 1971-ben. Doktori disszertációját 1973-ban védte meg ugyanott, szociológiából. 2001-ben az ELTÉ-n habilitált, 2006-tól az MTA doktora, 2008-tól egyetemi tanár a Közép-európai Egyetemen CEU). Az egyetem után könyvkiadó szerkesztőként dolgozott, és az ELTE filozófia szakán volt óraadó. 1977-től 1990-ig ellenzéki tevékenység és illegális publikációk miatt foglalkoztatási tilalom alatt állt, ezekben az években alkalmi munkákból élt. 1980 és 1984 között németországi, franciaországi, amerikai és holland egyetemeken illetve kutatóintézetekben dolgozott meghívott kutatóként. 1990-től 2002-ig az ELTE Szociológiai Intézetében tanított, majd az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézetében lett tudományos főmunkatárs. 1997-től tanít a Közép-európai Egyetem Nacionalizmus Tanulmányok programjában, és az egyetem Zsidó Tanulmányok programjának tudományos igazgatója. Fontosabb publikációi az utóbbi évekből: - Zsidók a mai Magyarországon. (Szerk.) Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2002. - NATO, Neutrality and National Identity: the case of Austria and Hungary. (Ed. with R. Wodak) Böhlau Verlag, Wien – Köln – Weimar, 2003. - New Jewish Identities. (Ed. with Zvi Gitelman, Barry Kosmin) Central European University Press, Budapest, New York, 2003. - Jews and Jewry in contemporary Hungary: results of a sociological survey Institute for Jewish Policy Research, London 2004. - A kéznél lévő Idegen. Antiszemita előítéletek a rendszerváltozás utáni Magyarországon. POLGART Kiadó, Budapest 2005. - A Másik szeme. Zsidók és antiszemiták a háború utáni Magyarországon. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. - A Kádár-rendszer és a zsidók, Corvina Kiadó, Budapest, 2019.