Templomok, kápolnák, keresztek Nagykanizsán [antikvár]

Si lőszó Szép ajándékot kapunk ismét, így üdvözlöm és méltatom ezt az értékes kiadványt. Egy könyvet nem lehet megszerettetni, mint valami tárgyat, valami portékát. „Csak tok ez, melybe valami be van zárva. A tartalmát kellene megszerettetnem, az éterrezgéseit, a szellemet, amelyből a könyv létrejött" - mondhatom Kosztolányi után szabadon. A „homo digitális" korában is reménykedhetünk, hogy van még értelme az ilyen könyvnek, mely a mi saját, kanizsai, közös térbeli és időbeli alkotásainkról szól, mely afféle ódaféle az építőnek, hogy: „kössön össze bennünket, múltunkat a jövőnkkel, elmenőket az érkezőkkel" (ezt egy zalavármegyei költőtől, Bence Lajostól idéztem). Épített és alkotott maradandó értékeinket különösen őrizni kell, mert: egy vár ereje ugyan leginkább a védóTc lelkében van - tudjuk, de ehhez az alapot a várfalak ereje adja, mint sűrűsödő évgyűrűk az épített környezet által, különösen a templomok és az egyházi emlékek révén. Ezért ezen értékeinket nem csak őrizni, ápolni, de felmérni, a további gyarapodás lehetőségeit keresve növelni is kell. Egy közösség múltat megbecsülő, ezért jövőt érdemlő erkölcsi tartását jellemzi, hogy mennyire törődik ilyen emlékeivel. Nagykanizsa 27 műemlékével a műemléki szempontból közepes jelentőségű települések közé tartozik. De a városközpontban jelentős számban találhatók a XIX. századi polgárosodó társadalom emlékei. A még nem műemlék, de helyi védelem alatt álló eklektikusszecessziós házaknak köszönhetően Nagykanizsa méltán híres városképéről, melyet különlegessé tesz 3 centrális, háromszög-alakú tere. A közterületek minőségét a templomok és más egyházi emlékek valós fizikai méretüknél jóval nagyobb mértékben befolyásolják. Ezt muta^a be ez a könyv is. Azt is láthatjuk, hogy összesen 76 darab kereszt található Nagykanizsán, ami lehet, hogy országos rekord. Büszkék vagyunk a Szentháromság-szoborra, a Ravatalozóra, ^ templomunkra, kápolnánkra. Ezen helys; degyike képletesen is kiemelkedik a vízszi ból, hogy függőlegesükmentén felemeljük s; Barbarits Lajos szerint: .Amikor a v; akart a sorsán, mindig az isteni Gondvi; ilamt ínek min-ites város-szívünket. OS fordítani ilésbe vetett hit archimedesi pontján tudta megvetni a lábát sorsának fenyegető örvényeiben. Kevés városnak kellett annyira az erős hit vértezete, mint éppen Nagykanizsának. Igen sokszor volt egyetlen fegyvere és igen sokszor vigasztalása. A megpróbáltatásokkal tele múlt a város lakosságának lelki szükségleteit már a legrégebbi időkben nagyra fejlesztette és élénk hitéletnek vetette meg alapjait." Ez látszik meg templomaink és egyházi emlékeink sokaságán és minőségén. Jól illeszkedik ez a könyv a szépszámú kanizsai lokálpatrióta könyvek sorába. Lokálpatrióta érzésünk egyik fő meghatározója épített környezetünk színvonala és eszmei értéke. Ezen belül a templomok (és az iskolák ) különösen meghatározóak. Ezért fontos, hogy készüljenek ilyen, művészi jellegű fotókkal ellátott kiadványok, melyek lokálpatrióta fogékonyságunkat növelik. De minden Kanizsát felfedező, az öt, minket elérő úton hozzánk érkező látogató számára is hasznos ez a könyv, mert így is manifesztálni tudjuk, hogy van miért szeretni Kanizsát Az egyházaknak vannak kincsei, de még inkább képletesen Hiszen a templomok Isten hajlékai: hely, melynek misztériuma, szelleme van. A vallási építészet jelképekben gazdag, hűen tükrözi az adott kultúra viszonyát a természetfelettihez: élők, holtak és Isten háza. A templomok és környezetük az építészeti szépség rejtekei. Vajon hol mutatkozik meg leginkább az ember lelkülete, ha nem a számára oltalmat nyújtó temploma megépítésében?! Ennek az építészetnek poézise van, és nem csak a katedrálisok korában. A templomban közel van az ég hozzánk, mert közel az Isten, így hálaadó szívünket könnyebb hozzá fölemelni az ő lakhelyén. Ne felejtkezzünk el a keresztekről, a szentszobrokról, a kálváriákról, a temetőkről sem. Pilinszky János így vall: ,Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni." Ez a könyv nem kíván kategorizálni, csupán Kanizsához és a történelmi egyházakhoz hajolva azt mutatja fel, hogy a templomok - amelyeket a hívők építettek maguknak - nem kizárólag az istentisztelet helyei. Szerkezetükkel, helyszínük megválasztásával transzcendens gondolatokat és szellemi tartalmakat is kifejeznek. Az egyházi épületek és emlékek így jelképes jelentőséget nyernek. Még materializálódó korunkban is a templomok változatlanul vonzzák a hívőket, de még a turistákat és történészeket is, a nem hívőket is. Mert Isten országa közöttünk, bennünk van. „Mi vagyunk az ő háza " (Zsid 3,6) A templom nyilvános istentiszteleti célra szánt szent épület: szent hely, még inkább a Szent helye. A szekularizált világban kérdésessé vált a templomépület szimbólumhordozó karaktere. Szerintünk a templom mindig is az Isten háza, a mennynek csarnoka és az imádság helye. A templomok élő tanúi Kanizsa fényes és megpróbáltatásokkal terhes történetének, sokszínű, gazdag kultúrájának. Hiszen a különféle vallások életét szolgáló elsődleges rendeltetésük mellett néha évszázadok társadalmainak történetét, emlékét is őrzik köveikben. Köszönöm mindannyiunk nevében, Kanizsa város lakosságát szimbolizálva a könyv létrehozóinak értékes munkáját. Mondhatjuk: Úr vezérlett engem az utamban 1 az én uram atyjafiainak házához." (Mózes I. 24, 27) Tiszta, jó szívvel ajánlom ezt a könyvet minden lokálpatriótának és hozzánk érkező vendégnek. Balogh László tanár, OKISB-elnök i.ii^'í' í-ii ¦m