Tiéd a holnap [antikvár]

¦ ; v'i.í' I A Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusának előestéjén nyújtja át e kis könyvet a KISZ Dunaújvárosi Bizottsága a város ifjúságának. A városépítés hőskorának felidézése nem az emlékeket szándékozik megőrizni. Inkább híd két fiatal generáció között. Egy nemzedéknyi múltba visszanézve is éreznünk kell, hogy nemcsak előbbre lépünk, hanem egy lépcsőfokkal magasabbra is. A múlt tisztelete mindig a jövő megbecsülésére tanít és mai felelősségünkre. Két évtized még nem történelem. A városépítés hőskorának szereplői közül sokan még itt élnek közöttünk, tisztességgel folytatva a húsz éve elkezdett utat. Mások elfáradtak vagy lélekben megrokkanva félrevonulták. Ismét mások már csak a kezdeti évek legendáiban élnek. De dicséretet érdemel az a vállalkozás, amely a városépítés legnehezebb első éveinek, az akkori vívódásoknak s az akkori tagadhatatlan érdemeknek kíván szerény emléket állítani. Hisszük, hogy nem rangon aluli a ma ifjúságának, ha szellemi gazdagságát, örömeit, anyagi és erkölcsi gondjait e jó olvasmány idejére szembesíti gumicsizmás, pufajkás elődök életével. S, ha úgy látjátok, hogy nagyot nőtt azóta mozgalmunk, érettebb becsvágy lobog bennetek, szélesebb horizonttal tárulkozik a világ, amiben éltek — ne felejtsétek el, hogy ezeken a pufajkás vállakon emelkedtetek fel. Mint gyerekek, mint nemzedék, mint mozgalom.