Tisicum 2012. [antikvár]

Részlet:Prohászka PéterTariczky Endre és a Vlll. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez^BevezetésJász-Nagykun-Szolnok megye régészeti emlékeinek kutatásában és megmentésében számos személy játszott kiemelkedő szerepet a kiegyezést követő évtizedekben. A megye déli részén a Tiszazugban Széli Farkas és Kovách Albert, valamint Fechtig Imre, Szolnok környékén Hild Viktor, az 1876-ig Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó Tiszafüreden pedig Taricky Endre. Közülük kétségtelenül Tariczky kutatásai voltak a legszerteágazóbbak, és tartottak a leghosszabb ideig, közel negyven évig. Ráadásul sikeresen szervezte meg és működtette haláláig a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egyletet, illetve annak múzeumát. E gyűjtemény elsősorban Tiszafüredről és környékéről gyarapodott, és rövidesen országos jelentőségűvé vált. Tariczky, majd barátja és kollégája, Milesz Béla halála után működése beszűkült, és a közel ötven éven át gyűjtött régészeti leletanyag legnagyobb része a második világháborúban megsemmisült. Sajnos ugyancsak vele pusztult azon iratanyag, levelezés, feljegyzés legnagyobb része, melyeket Tariczkyék készítettek. Szerencsénkre azonban számos kutatásukról beszámoló levelük és jelentésük más gyűjteményekben és hagyatékokban fennmaradt, melyek egy részét e tanulmányban szeretnénk közreadni. Az itt közlésre kerülő leveleket és rajzokat Tariczky Endre az 1876-ban Budapesten megrendezésre került Vlll. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus alkalmából készítette, és teljes egészében eddig nem kerültek közlésre.^ A Kongresszusnak, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, meghatározó szerepe volt a magyarországi régészeti kutatások szempontjából, mivel hatására kezdtek el foglalkozni mélyrehatóbban az amatőr régészek, érdeklődök a lakhelyük környékén található lelőhelyekkel, kezdtek ásatásokat, és szerveztek egyleteket, múzeumokat. Ez alól Tiszafüred sem volt kivétel, ahol Tariczky Endre vált a kutatások motorjává. Pedig Tariczky -hasonlóan számos kortársához, mint Ipolyi Arnold, Foltiny István, Kandra Kabos - elsősorban pap volt, és a régészet csupán véletlenül vált a szenvedélyévé. Az 1818. november 18-án Gyöngyösön született Tariczky tanulmányait 1835 és 1842 között az egri papnevelő intézetben végezte.' Pappá szentelését (1842) követően először Tlszanánán, majd 1846-tól Jászárokszálláson volt segédlelkész. 1853 és 1862 között Bükkzsércen, majd 1862-től 1907-ig Tiszafüreden plébános." Széles körű közéleti te vékenységet fejtett ki szen/ezve a közösség életét.' Régészeti munkás sága egy véletlen találkozásnak köszönhetően kezdődött, 1872-ben ta vaszán Hortobágyról Tiszafüredre hajtva látta, hogy vályogvető cigányok1 A tanulmány elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Ösztöndija tette lehetővé. Itt szeretném megköszönni dr Bardoly Istvánnak, dr. Szende tászlónak, Debreczenl-Droppán Bélának és a KÖH Tervtár, valamint az OSZK Levelestár összes munkatársának a kutatásaimhoz nyújtottbolygattak meg egy temetkezést, amely felkeltette az érdeklődését. Ezt követően kezdte gyűjteni a környéken előkerülő érmeket, leleteket, és kezdett nyomozásba a tiszaszöllösi aranylelet után.' A régészet ügyének népszerűsítéséért előbb az Eger c. lapban, majd a Karcag és vidékében számolt be megfigyeléseiről és az újonnan előkerült numizmatikai és régészeti leletekről. Már 1873-ban felvetette egy régészeti egylet alapítását, mely azonban éppen a Vlll. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus hatásának köszönhetően alakult meg 1877. április 22-én Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet néven. Az egylet titkáraként (1877-1884), majd elnökeként (1889-1912) motorja volt az egylet működésének, melyben segítő partnerre lelt Milesz Béla tanítóban. Sajnos Tariczky munkásságának a legnagyobb részét a különféle heti- és napilapokban megjelent cikkek adják, azonban néhány kötete között az 1892-ben megjelent Tiszafüred vidéke a népvándorláskortól kezdve igen fontos, még ha a régészet művelőinek alig használt forrása a környék régészetéhez." 1912. május 10-én bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott, tette közzé cikkeit.'" Tariczky Endre igen szorgalmas levelező és jó rajztudással bíró ember volt, így leveleinek közreadása és feldolgozása még mindig kínál új adatokat régészeknek és a helytörténet kutatóinak. Sajnos múzeuma, az egylet régészeti és numizmatikai leletanyaga, illetve Tariczky Endre személyes iratai, mint arra már utaltunk, a második világháborúban nagyrészt megsemmisültek," így csupán az általa irt levelek maradtak, melyek több közgyűjteményben találhatók. Azonosításuk és közzétételük, mint az alábbi tanulmány is mutatja, a kutatás régi adóssága. Néhány általa és neki írt levelet ugyan közreadtak,'' mint például Jósa András leveleit' vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak írt korai levelei egy részét." Söt részleteket közöltek néhány olyan leveléből, melyekben a tiszaszöllösi aranyleletre történik utalás.'Tariczky 1873-ban fordult először Rómer Flóríshoz, aki ezen időszakban a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának őreként a Magyarországon folyó régészeti kutatások meghatározó személyisége volt.' Tariczky Endre első, 1873. július 19-én kelt levelében már régészeti és numizmatikai leletek meghatározása után érdeklődik Rómernél, illetve beszámol felfedezéseiről:"2A levelezésből idézett: MAKKAY János 1989.3FÜVESSY Anikó 2002.875.4FŰVESSYAnlkó 2002.875.5FÜVESSY Anikó 2002.875.6MAKKAY János 1985.32.7Ez irányú tevékenységéről részletesen: MAKKAY János 1985.33-50.8KOVÁCS László 1998.11.; SZECSKÓ Károly 2000.112.; FÜVESSY Anikó 2002.875.9TARICZKY Endre 1892.10FÜVESSY Anikó 2002.876.11FÜVESSY Anikói 974.40m.12SZECSKÓ Károly 2000.13FŰVESSYAnlkó 1974.14KOVÁCS László 1998.15MAKKAYJános 1989.154-158.16Horváth Túnde a kapcsolatfelvételt 1875-re tette, tanulmányában számos félreértés és probléma olvasható: HORVÁTH Túnde 1999.56.17KOVÁCS László 1998.47-48.; Magyar Nemzeti Múzeum Adattár, i. n./1873.