Tiszta Szívvel 1999 [antikvár]

Itthon vagyok Ady Endre Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. És más nem lehetek. E négy esztendőnek minden perce determináló perc volt. Minden perce végzetesen szabogatta ki az utamat. Itthon vagyok Sehol másutt, csak itt Mikor az árja ember lebandukolt a keletindiai alföldre, megszűnt dölyfös érzésű árja lenni. Öntalajunkból kiszakítani magunkat nem lehet. Néha siralmas ez a nagy kényszerűség. De törvény. Szent és hatalmas törvény Itt állok a sarkon, a ködös novemberi estében s szellemeket idézek. Ha akkor, ott az önképzőkörben nem lelnek tanyát a forró gyermekálmok! Ha Kincs Gyula nem közli le az első versem a „Szilágy"-ban! Ha Both István nem velem olvastatja fel a világ legszebb versét, azt a tavaszról zengő Vajdaverset ! Ha Kerekes Ernő lelkesedése bele nem kerget, hogy Tasso nagymonológját sírjam el magyarul! Ha elébem nem kerül rövid szoknyában mosolyogva valaki! Ha millió ha De mindennek úgy kellett jönnie, ahogy jött Nyolcadik esztendeje már, hogy járom a kiszabott utat. A régi ellágyulások elmúltak már tőlem. Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet. Nem siratok a múltamban semmit. Még a csúnya, bormámoros éjszakákat sem, melyekbe fiatal vérem őrült lüktetése kergetett. Semmiféle életben nincs szégyellni való. Pénzt, polgári módot, borostyánt nem hajszoltam. Csak önmagamat akartam megtalálni s ma már úgy érzem: büszke, szabad és bölcs vagyok. Óh, hogy nincsenek itt a régi falak, hadd mondanám ezt el nekik És elmondanék még sok mindent. Háládatos lélekkel. Soha nem fogyott a lelkem melege, hogy innen elkerültem. A leányok és asszonyok, kikért áhítoztam, szebbek voltak más leányoknál és asszonyoknál, mert alakjaikat besugá 9