Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:"Tokaj-Hegyalj a termeléséből, gazdasági tevékenységéből a XVIII. század második felétől a szőlőművelés illetve az ebből származott haszon részesedett a legszámottevőbb hányaddal. Vannak szakemberek, akik Hegyalján a szőlő monokultúráját hangsúlyozzák. Ha e tájat teljes mértékben nem is jellemezte a szőlő ilyetén túlsúlya, de meghatározó, olykor - mint Tokaj esetében is - döntő szerepet játszott mezővárosaink gazdálkodásában. Ennek következtében Tokaj-Hegyalja településeinek legfontosabb árucikke a bor volt. Joggal emlegetik fel - mintegy panaszképpen - a tokaji parasztok 1774-ben az urbárium szerkesztői előtt, hogy Ezen városnak ház helyek után tellyességgel semmi szántó fölgye az határnak szüki miatt, valamint régenten, úgy mostanában sincsen". Az ekkor szerkesztett urbáriumban 215 házas, továbbá 2 házatlan zsellér szerepel. Telkes jobbágyok tehát nincsenek a településen. A gazdálkodás e helyzetén majd a Tisza szabályozása (1858), illetve az árvízvédelmi töltések megépítése változtatott, méghozzá igen kedvező irányban befolyásolva a határ művelését. Az 1852-es telekkönyvi előmunkálatok számára készített határfelmérés még a korábbi, bizonyosan a középkorból örökölt természeti, sajátos művelési állapotokat rögzíthette"