Török dúlás a Dunántúlon [antikvár]

A TÖRÖK KÁRTÉTELEK ÉS AZ ÉLETMÓDTÖRTÉNETI SZEMPONT A Magyar Királyság 17. századi történetét eddigi történetírásunkban számos megközelítésben dolgozták már fel: köz- és politikatörténeti, társadalom-, gazdaság", intézmény-, továbbá művelődéstörténeti szempontok szerint. Amikor az életmódtörténeti szemlélet került előtérbe, akkor elsősorban az élet alapvető színtereit (a parasztporta, a nemesi kastély), valamint az anyagi kultúra (például a ruházkodás, állatállomány) elemeit vették számba. Jelen munkámban alapvetően a török kori hétköznapok veszélyeire, a mindennapi életre, illetve annak zavaraira, az oszmán rablások és hódoltatás okozta károkra helyeztem a hangsúlyt. Néhány ritka kivételtől eltekintve - a 19. század végén publikáltak kártételi jegyzékeket minden elemzés, értelmezés nélkül - meglehetősen elhanyagolták azt a kérdést, hogy valójában mekkora kárt okoztak a török csapatok a Magyar Királyságnak a 17. században. Beleértve ebbe az anyagi (hódoltatás, summaemelés, rablás, állatelhajtás, gyújtogatás, sarcoltatás) és emberveszteséget (emberrablás, emberölés). Ezen kártípusok közül a summaemelés szorul némi külön magyarázatra. A törökök adófizetésre kényszerítették a magyar falvakat, s ezt egy összegben, summában szedték be. A summát gyakran „vertékfeljebb", ezt a summemelést a kortársak a károk, panaszok közé sorolták, akárcsak a többi sérelmet. A korszak magyar politikusai nagyon is számon tartották a török csapatok „íevé/ce«ysé^eí" számos kártételi listát íratva arról. A megyei közgyűléseken rendszerint tárgyalták ezeket az eseteket. A listákat a török-ma-gyar béketárgyalásokon rendszeresen benyújtották, kártérítést követelve, ill. a „szent békesség" megszegését igazolva. Eddig csak kevés ilyen jegyzék jelent meg nyomtatásban (teljes egészében leközölve), ezeket elemző cikk vagy kötet pedig lényegében egy sem. Szükséges tehát egy olyan, a forrásanyagtól függően statisztikai igényű feldolgozás, amely törekszik a károk mértékének egzakt bemutatására, illetve azoknak a falusi parasztok és a végvári katonák mindennapi életére gyakorolt hatásainak leírására. Sokan - többek között Hegyi Klára - megfogalmazták már a történelmi érdeklődés változását: „A török kor másfél évszázada mindig vonzotta, ma ís vonzza a kutató kíváncsiságot. [ ] A török-magyar viszony kutatói 10