Török erődítések Fejér megyében I. [antikvár]

Részlet a könyvből: A törökök magyar politikája Szapolyai János halála után gyökeresen megváltozott: az addigi félelmes szövetséges 1541-ben végleg berendezkedett Budán, majd sorozatos hadjáratokban szélesítette ki uralmát Magyarország szívében. Székesfehérvárt és vele együtt Fejér megyét 1543. szeptemberben vette birtokába Szülejmán szultán. Az elmenekült magyar főnemesség és papság helyét török hűbérbirtokosok foglalták el, a megerősített városokba erős török csapatok szálltak, egyes kedvező helyeken őrtornyokat, kisebb erősségeket emeltek és szakadatlan harcot folytattak a meg nem hódolt várak, falvak ellen. A török uralom 145 éve soha nem szűnő harcok végtelen sorozata, ostromok, rajtaütések, lesvetések, kisebb-nagyobb csaták, fosztogatások, tekintet nélkül arra, béke volt-e, vagy háború. A békés életnek éppen ezért alig maradt fenn nálunk emléke. Fejér megye területének legnagyobb részét a török közigazgatás a fehérvári szandzsákba osztotta. A budai szabadzsákhoz tartoztak a dunamenti helyiségek, Hamzsabég (érd), Ercsi, Dzsánkurtarán, Pentele, a simontornyai szandzsákhoz a megye déli községei, Cece, Vajta. Nyugat felé azonban a szandzsák határa túlterjedt a megyén, a török-magyar határ ingadozása szerint hozzá tartozott Palota, Veszprém, Csobánc, Sümeg, Devecser, Pápa, Győr, Szent-Márton.