Történeti Muzeológiai Szemle 11. [antikvár]

Részlet:A DUALIZMUS KORI BUDAPEST POLGÁRI LAKÁSKULTÚRÁJÁNAK KÉPVISELETEa Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori Bútor, berendezés gyűjteményébenPeterdi VeraI. A bútorok mint múzeumi műtárgyakAz utóbbi évtizedekben a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori bútorgyűjteményébe több, a városi polgári középosztály1 1867-1918 közötti otthonkultúráját reprezentáló bútor és berendezési tárgy került be. Ennek eredményeképpen válik lehetővé ezeknek a korszak- és rétegjellemző bútoroknak az értelmező elemzésén, illetve néhány újabb keletű helyszíni felmérés2 dokumentációjának közkinccsé tételén keresztül annak bemutatása, hogy hogyan képviselteti magát a dualizmus kor meghatározó, a korszakkal együtt dinamikusan változó társadalmi rétegcsoportjának bútorzata a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi anyagában, s melyek a jellemzői és sajátosságai. Ez a tárgyakból kiinduló, társadalomtörténeti kutatásokon alapuló, muzeológiai módszerű, sajátos forrásfeltárás visszaigazolhatja, kiegészítheti és finomíthatja a hagyományos írott történeti dokumentumok alapján megállapítható adatokat. A legújabb kori lakásberendezési tárgyak gyűjtése során gyakorta nyílik arra is módunk, hogy a más módszerrel nem adatolható eredeti térelrendezést, légkört és hangulatot tetten érjük, amely a maga szubjektivitásában, a résztvevő megfigyelés módszerének alkalmazásával igen fontos adalék az identitás letapogatásához". A szóbeli gyűjtések során megteremtődött személyes kontaktus révén még további láthatatlan összefüggésekre világíthatunk rá: házasodási praktikákra", vagyoni erőviszonyokra, életstratégiákra. Az ezzel, sőt időnként csak ezzel a metodikával megszerezhető adatok már képesek konkrét példát szolgáltatni ezen rétegcsoport sokféleségére, eltérő életkörülményeire, a tárgyhasználat, a környezet- és lakásbelsők térbeli elrendeződésének pillanatnyi állapotára és változásaira, az ízlés- és stílusbeli sajátosságokra, esetlegesen a használatot speciálissá tevő technikai megoldásokra és a szokásrendek variációira is. Mindeközben a tárgyak nyo-1Anélkül használom itt ezt a társadalmi rétegkategória-meghatározást, hogy belemennék ennek a definíciónak -még a korszakos társadalomtörténeti kutatások szintjén sem tisztázott értelmezésébe. Ezt az összetételt komplexebbnek és sajátos, változó hazai viszonyainkat tekintve kifejezőbbnek tartom a többinél, és tudatosan árnyalok ezekkel a jelzőkkel: Korábban próbáltam érzékeltetni a polgári és a középosztálybeli jelző különbségét, mivel az előbbi a dinamikusabb a kettő közül. Funkcionális és történelmi várakozások egész sora tapad hozzá, amely teljességgel hiányzik a statikusabb, szociologikusabb középosztálybeli-bö\. Ezek a várakozások olyan tendenciákat tükröznek, amelyek eltérnek a közgazdaságtan által regisztrált anyagi viszonyoktól. A társadalomtörténet ugyanis tekintélyes mértékben nemcsak a mozgások története, hanem a várakozásoké is. Nemcsak a történések elszakít-hatatlanul összefonódnak azzal, ami az emberek szerint történik, de az emberek is kötődnek ahhoz, amivé válni akarnak." LUKACS, J. 2004. 253. p. - Tovább részletezve: a középosztálybeli inkább kelet-európai történelmi jelenségek jelzője, inkább egyetemesebb, s bizonyos mentalitás elemeket, igényeket is magába foglal, mint például jólét, kényelem, biztonság, vagy éppen a lakáskörülmények. A polgár a szabad városi lakosság, a patrícius normák megtestesítője, akinek kultúrájában az igényes műveltség és a felelősség kulcsszavak. U. o. 456. p. - Erre utal Gyáni Gábor is, amikor leszögezi: a polgár kifejezéssel valamilyen sajátos társadalmi minőségre utalunk, amelyet azonban számos státuscsoport vallhat egyidejűleg magáénak. GYÁNI G. 2002. 59. p.2Többször előfordult, hogy csak felmérésre kaptunk lehetőséget, felajánlást.L