Történeti Muzeológiai Szemle 13. [antikvár]

IDENTITÁS, NEMZET, NEMZETPOLITIKA A 18-19. SZÁZAD FORDULÓJÁN B ir ó Anna m ária A konferencia címébe emelt három fogalom - identitás, nemzet, nemzetpolitika - csak bizonyos fenntartásokkal kezelhető a 18-19. század fordulóján. A magyar irodalomtörténeti hagyomány ezt a korszakot a nyelvi és irodalmi viták kibontakozásának, lefolyásának, a használatban levő fogalmak elvi és módszertani kidolgozásának, a műformák és az ehhez köthető szabályrendszerek kialakulása idejének tekinti. Ugyanakkor fontos szerepet játszik a nemzet fogalmának, a nemzethez köthető attribútumok és különösen a nemzet nyelvének meghatározásában. Dolgozatom tárgyát olyan szövegek képezik, amelyek bár ebben a korszakban születtek, a különböző nemzetiségű szerzők (erdélyi magyarok, szászok, németek) eltérő fogalomértelmezései éppen arra világítanak rá, milyen eltérő identitáskonstrukciók léteztek és ezek hogyan viszonyultak egymáshoz akkor, amikor bizonyos nemzeti privilégiumok legitimitását kellett bizonyítani.' A dolgozat elsősorban a három fogalomra helyezi a hangsúlyt, azokat próbálja a korszak kontextusában értelmezni, de a megértéshez elengedhetetlennek tartom annak a vitaszituációnak a vázolását, amelyekben ezek a szövegek létrejöttek, és amely nélkül a történeti és aktuálpolitikai mondanivaló nem teljesen érthető meg. A vitában- elsősorban történeti kérdések, az erdélyi nemzetek betelepedésének, jogainak kialakulása kerül középpontba, ezen problematikák aktuálpolitikai konnotációkat hordoznak, tehát nem csupán a tudományos, hanem a politikai diskurzus elemeit is felfedezhetjük bennük. August Ludwig Schlözer, a göttingai egyetem híres professzora, mindamellett pedig a politikai újságírás egyik legjelesebb képviselője 1797-ben háromkötetes munkát adott ki, mely az erdélyi szászok történetét hivatott bemutatni.^ Az esemény előzményének tekinthető, hogy folyóiratában, a korban nagy népszerűségnek örvendő Staatsanzeigenben korábban már megjelentetett két olyan szász röpiratot, melyek a II. József uralkodása alatt megszüntetett szász privilégiumok legitimitását bizonyították elsősorban jogtörténeti érveléssel.'* Ezáltal tehát a politikai döntéshozatalba kívánt beleszólni. A szászok - ismerve a történész módszereit — ezután kérték fel a szász történelem megírására, azt remélvén, hogy a nemzetközi hírnévnek örvendő Schlözer befolyással lehet a bécsi kormányra is. Elvárásaiknak megfelelően a göttingai történész politikai végkicsengéssel adta közre munkáját, amiben azonban nem csupán az erdélyi szászok megtelepedését és évszázados jogait boncolgatta, hanem az erdélyi magyarok és székelyek eredettörténetét is „megreformálta". Munkájának végikicsengése az, hogy a szászok nélkül a magyarok és a székelyek képtelenek lettek volna a Magyar Korona számára megtartani Erdélyt, így mindazok a privilégiumok, amelyeket II. József megszüntetett, legitimek voltak és azonnal visszaállítandók. A legnagyobb felhördülést Schlözernek az a kijelentése váltotta ki a 1 Erről a vitáról már több helyen is írtam, legteljesebb összefoglalója: BIRÓ A. 2011. 2 A vitát a nyilvánosság ftmkciói felől is vizsgáltam, mivel a konkrét vita bemutatás sem ott, sem pedig itt nem elsődleges jelentőségű, ebben az összefoglalóban átfedések is találhatók. L. BIRÓ A. 2009. 39-46. pp. 3 SCHLÖZER,A.L. 1795-1797. 4 A Staatsanzeigen című folyóirat 64. fiizetében összevont és kommentárokkal ellátott formában két, 1790-ben megjelent szász röpirat jelenik meg, a Die Siebenbürgen Sachsen és a Der Verlässungszustand der sächsischen Nation című, az 1790-es országgyűlésre íródott szövegek. Staatsanzeigen Heft 64. 468-507. pp.