Történeti Muzeológiai Szemle 7. [antikvár]

Kultusz és valóság -Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben (A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar-példánya) Gyulai Éva Bár a néphagyomány Kossuth után Rákóczi emlékét őrzi leginkább, a vezérlő fejedelem relikviáival mostohán bánt a sors, hiszen meglehetősen kevés ereklye maradt utána, köszönhetően az általa vezetett szabadságharc és államalakulat kudarcának, s így száműzetésének. Mivel II. Rákóczi Ferenc már a felkelést megelőzően is bujdosni kényszerült, s az alig több mint 7 évig tartó háborúk alatt is, hadait követve, hosszabb időre sehol sem állapodott meg, sőt államának központja legtöbbször a táborokban működött, a pompakedvelö barokk főúr gazdag tárgyi környezetét jobbára csak leírásokból ismerjük. Még inkább így van ez a vallási és liturgikus tárgyakkal, jóllehet Rákóczi napjait magánáhítattal kezdte, s ha tehette, mindennap hallgatott misét; - legtöbbször egy tábori sátorban felállított oltár előtt - kevés kegytárgy köthető az elmélyült vallásosságáról is nevezetes uralkodóhoz. így még értékesebb az a két Rákóczi-emlék, amelyet nemcsak szóbeli hagyomány, hanem felirata, illetve könyvbejegyzése is a fejedelemhez köt, ráadásul mindkét relikvia mind a szabadságharc történetének, mind a fejedelem politikai és személyes sorsának egy-egy fontos dátumához kapcsolódik. A miseruha az 1707-es, a könyv az 171 l-es évszámot hordozza. Bár ezek az írásos att-ribúciók nem vetekedhetnek a levéltárak forrásainak értékével, s leginkább a szentek ereklyéit kísérő -sokszor századokkal a haláluk után született - pápai igazolásokhoz hasonlíthatók, azok a tárgyak, melyek valódiságát ezek a „névjegyek" hivatottak igazolni, megérdemlik az utókor figyelmét, hiszen a bennük manifesztálódott históriák nemcsak egykori -feltételezett - tulajdonosukról, donátorukról mondanak el sokat, hanem a „hálás utókorról" is. A Rákóczi-casula A szélesebb közvélemény több mint száz éve, a magyar ezredéves ünnepségek óta Rákóczi-ereklyének tart egy kivételes liturgikus tárgyat, a felsővadászi római katolikus plébánia tulajdonában lévő bőrből készült misemhát, melyet a millenáris vár-megye-monográfiák sorozata fényképen is közzé tett (1. kép). Abaúj-Toma vármegye és Kassa 1896. évi monográfiája Felsővadász község egyik nevezetességeként emlékezik meg az egyháznál őrzött becses , ,. , n - j- ¦ d-, - ¦ / - , . ® , ____ , . 1. kep A felsovadaszi Rakoczhcasula es a hturgikus oltozetrol, hivatkozva az 1707-es évszámot hozzátartozó manipulus a millenáris is tartalmazó feliratára, illetve a hagyományra, amely vármegye-monográfiában (Abaúj-Toma egy Rákóczi által lelőtt őz bőréből készült darabnak és Kassa 1896. 298. p. alapján) Á', Ii í . 1/ 'f . n 'V. rf' U'^i