Történeti tanulmányok 10. [antikvár]

Részlet:"I. ÚJ HISTORIOGRÁFIAI ALAPVETÉS. OMNIS LECTIO EST SELECTIO.Az irodalomtudomány történetével foglalkozó Ars Philologiae című könyvemben a magyar pozitivizmus örökségét az újabb historiográfiai alapokról nyíló nézőpontok távlatába helyezve vizsgáltam.1 A történeti forrásszövegek filológiáját a filozófiai, eszmetörténeti, historiográfiai megközelítések tovább árnyalják, hasznos következtetésekkel egészítik ki. Az értelmezés történetiségét, a hatás és befogadás intézményeit, az értelmező közösségek nyelvi, fogalmi, kulturális kapcsolatait is feltáró kutatási irányok a kultúratudomány kompetenciáját jelentősen megnövelték.2 A több történettudományi diszciplínát átfogó kultúratudomány részeként értelmezett eszmetörténet (intellectual history") módszerével Eötvös József Charles de Montalembert grófnak 1853 és 1869 között írt levelei a korszakformáló eszmékkel és az egykorú európai modernizáció fogalmaival és újabb szakirodalmi eredményeivel szembesíthetők. Az eszmetörténeti vizsgálat az 1848/49-től a kiegyezés utáni néhány esztendőt magába foglaló időszakra vonatkozik. A fogalomtörténet kutatását előkészítő célkitűzés alapjául az Eötvös József:Levelek címmel, 1976-ban Oltványi Ambrus által szerkesztett és kiadott, előszóval és jegyzetekkel ellátott kötetből Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt, eszmetörténeti szempontból értékes forrásnak számító levélrészletei szolgálnak. A leveleket Oltványi Ambrus németből fordította magyarra. Az Oltványi-féle kiadás levélanyagát Csepeli Réka Eötvös József levelei Charles de Montalembert-hez című, az Aetas c. folyóirat 1997. 1. számában a 107-121. oldalakon megjelent forrásközlő publikációja egészíti ki. Ez utóbbi közlés a franciaországi La Roche en Brénil-i Montalembert-kastély levéltárában fellelt, franciából és németből magyarra fordított Eötvös leveleket tartalmazza.Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra című kétkötetes állambölcseleti műve először német nyelven jelent meg. Az első kötet 1851-ben, a második 1854-ben látott napvilágot. E művét Eötvös elküldte Montalembert-nek, Tocqueville-nek, Guizotrnak és John Stuart Mill-nek is. Eötvös József nagyszabású munkája az európai eszmetörténet újraolvasásra, újrakutatásra érdemes opuszai közé tartozik."