Történeti tanulmányok 14. [antikvár]

Részlet:A HOMOKI SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK MEGALAKULÁSA1MÓD LÁSZLÓA homoki szőlőkultúra mint egészséges és életerős közgazdasági ág, ha gátat nem vetnek neki, önmagától fejlődik és pedig rohamosan fejlődik. Hogy e fejlődés helyes irányban történjék, annak irányítása elsőrangú feladata lesz az uj egyesületnek. Ma már az összes iparágak, a kereskedelem különböző osztályai, a hivatalnokok mind külön önálló egyesületekben vannak összetömörülve. És ez egyesületek majdnem kivétel nélkül sikerrel védik meg a hozzátartozók érdekeit. Csak a kisgazdáknak és főként a homoki szőlősgazdáknak nincs semmiféle szervezetük, mely az egyesülés hatalmas erejével megvédje a közös érdekeket."2 Ezekkel a mondatokkal próbálta hangsúlyozni az önszerveződés szükségességét az a kiadvány, amely 1910-ben a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének megalakulását3 megelőzően látott napvilágot. Nem tekinthető véletlennek az, hogy az a társulat Szegeden jött létre, mivel a város határában ebben az időszakban nagy kiterjedésű szőlőültetvények virultak, melynek köszönhetően a település a homoki szőlőgazdálkodás egyik legfontosabb központjává vált.4 Az egyesület iratai, dokumentumai nem maradtak fent, ezért elsősorban az egykorú sajtóbe-1A tanulmány a Bolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült.2Homoki Szőlősgazdák I. Országos Borászati Kongresszusának és ugyanakkor Szegeden tartandó Országos Szőlő- és Borkiállításnak ismertetése és szabályzatai 1910. 27.3Az egyesület tevékenységére Szűts Mihály is utalt a Szeged mezőgazdaságát bemutató munkájában, 2002-ben pedig dr. Fülöp Mihály, a Szent Vince Borrend nagymestere készített önálló tanulmányt, amely a Magyar Borakadémia almanachjában látott napvilágot. Szűts Mihály 1914. 183-185.; Fülöp Mihály 2002. 80-83.4Az eddigi kutatások alapján valószínűnek látszik az, hogy az Alföldön Szegeden kezdődött megelőször a településmagtól távolabb fekvő határrészeken a szőlőtelepítés. A folyamat kibontako-zása az 1760-as évek elejére tehető, ami elsősorban azzal függ össze, hogy a helyi lakosok a vá-ros közelében található termékeny feketefóldeken gabonát, kukoricát és zöldségféléket kezdtektermesztem, mígnem a házhelyek ezeket a térségeket is elfoglalták. Az 1830-as évek végére Al-sóváros határában 56, Felsővárosén pedig 44 kisebb-nagyobb kiteijedésű szőlőhegy alakult ki akaszálóövezetben, ami jelzi azt, hogy a földterületek használatában ebben az időszakban a homoki szőlőkultúra széles körű kibontakozása jelentette a legnagyobb változást. Keleti Károly szőlészeti statisztikájában 700 szőlőbirtokost tartott nyilván, akik 9640 kat. holdon gazdálkodtak. 1873-ban11 700 akó fehér és 22 500 akó siller bor termett a város határában. 1895-ben 8250 kat. hold beültetett és 157 kat. hold parlag vagy kiirtott szőlőterületet mutat a statisztika, 1913-ban már 12 540 kat. holdat regisztráltak, ami azt jelentette, hogy a művelési ág 8,8%-ot képviselt. A homoki szőlőtelepítés kibontakozásához jelentős mértékben hozzájárult az, hogy Szeged város az 1890-es évek elején 1000 kat. hold terület eladását határozta el, amelynek egyik fele, azaz 500 kat. hold Felső-, a másik rész pedig Alsótanyán feküdt. Alsóváros határában az első világháború idejére már 108 kisebb-nagyobb szőlőhegy létesült, ahol az északnyugat-délkeleti irányú homokdomb-vonula-tok nagy részét szőlővel telepítették be. Bálint Sándor 1976. 573.; Égető Melinda 1993.181. Keleti Károly 1875. 295.; Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal 1897. 286.; Juhász Antal 1991. 315.541