Tóth Árpád a debreceni porban [antikvár]

A költő apjaTóth Árpád belenyugvó jellemét, lemondó életérzését, lelki alkatát számottevően meghatározta édesapja erélyes természete, majd művészi pályájának visszafordíthatatlan hanyatlása. A nagyfejű, roppant szőrzetű" művész igazi self-made-man volt. Családjának gyökerei Debrecenbe nyúltak, az apja mint honvéd került az Arad megyei Pusztasimándra. Az alacsony termetű, tatár hercegre emlékeztető szobrász ott született, az apja bérkocsis volt, mint az Oláh Gáboré. Elemi iskoláit már Aradon végezte, 12 éves korában lakatosinasnak állt, de fizikuma nem bírta ezt a mesterséget, ezért két év múlva az asztalosságra váltott. Négy év tanulás után felszabadulván egy képfaragóhoz került, nála szintén két évet tanult, majd Bécsben és Felső-Magyarországon gyarapította ismereteit. Aradra visszatérve fafaragványaival részt vett az ottani ipari kiállításon, ahol a millenniumi biztos felfigyelt rá, ösztöndíjat szerzett neki, amelynek révén két évet töltött a fővárosban5