Túrkevei emlékkönyv 6. [antikvár]

üdvözlet az Olvasónak! Emlékkönyvbe igyekszik az ember szépet, maradandót, de mégis frappánsat írni. Valamit úgy szívből, amit érdemes lesz évek múltán is fellapozni, eltenni emlékbe. Gyerekkoromban ritkán kértek ilyesmire. Csúnyán is írtam, a rajzolás alól pedig egyenesen fel voltam mentve, még a legelvetemültebb csatos-köny-ves osztálytársnál is. Csakhogy az játék volt, s mi aranyos, bár csintalan gyerekek. A legrosszabb esetben is az emlékkönyvre került lakat, kitépték vagy egymáshoz összeragasztották a két lapot. De most felnőttet játszunk, mondd, akarsz-e játszani igazi, nagybetűs életet? Most gyermekkorunk álmát kell a valóságba átültetni, múzeum működik a meseházban, s a település érdeklődőinek, gyerekeinek, baráti körének mi vagyunk a húsvéti nyuszi, a Szt. Iván és a játszóház, a Mikulás. A túrkevei Finta Múzeum fejlődik, bővül, gazdagodik. A város két frekventált pontján is szolgálja a „nagyérdeműt", s teszi ezt egyre nagyobb népszerűség, látogatottság mellett. Az alapterülete is ennek megfelelően változott, épült ki. Szinte fél évszázadig csak egyetlen nagyobb polgárlakás jelentette a múzeumot, majd a Finta mellett megjelent a Vadász Pál Kiállítóterem is. Ekkor már ideálisabb lehetőség volt raktározásra, a múzeumi szakkönyvtár, adattár szakszerű kiépítésére, ami - tudom - főleg az ott dolgozóknak fontos. De amit a nagyközönség ebből leginkább megérzett, hogy megnőtt és minőségileg is megváltozott a látogatótér. Az állandó kiállítás mellett ekkortól minden adott volt az érdeklődést folyamatosan megújító, fenntartó időszaki tárlatokra. Nem véletlen az, hogy épp tíz éve, 2001 decemberében vált így lehetővé egy nagy sikerű állandó kiállítás elkészítése, mely több átalakítással, frissítéssel bár, de még mindig vonzza a látogatókat, s ez a mi jó „Hírünk a világban"! A Finta Múzeum épületében a lépcső sokáig a semmibe vezetett. A tetőtérben nemhogy látogató, rendezvény, de még válaszfal sem volt. Közművek, világítás nélkül még tárolásra is korlátozottan volt alkalmas. Aztán dr. Örsi Julianna erőfeszítéseinek hála, egy nagyberuházás keretén belül beépíthettük öt éve a tetőteret. Irodák, könyvtár, raktár, a nagyközönségnek lehet, hogy ez nem látványos, korszakos fejlődés, de a múzeum ezek nélkül ma nem is tudna működni.