Új gazdasági elit Szegeden [antikvár]

Amikor jónéhány évvel ezelőtt - korábbi helytörténeti kutatásaimat is felhasználva - hozzáfogtam a régi, 1870-1944 közötti szegedi gazdasági elit összetételének, gazdasági, társadalmi, politikai, kultúrális szerepének feltárásához, az a cél is vezetett, hgoy fogódzót találjak a város jelenlegi gazdasági, társadalmi folyamatainak vizsgálatához. Említett könyvem megjelenése (2001) előtt is foglalkoztam a város rendszerváltozás utáni gazdasági, társadalmi viszonyainak alakulásával, a gyarapodó létszámú vállalkozóréteg kialakulásával, fejlődésével. Vizsgálataim során összehasonlítottam a kapitalizálódást, a polgárosodás 100 évvel ezelőtti és mostani folyamatait. Rájöttem, hogy a rendszerváltozás utáni gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben egyaránt ellentmondásos folyamatok nem érthetők meg az 1945-1989 közötti időszak, az államszocializmus korszakának mélyebben fekvő gazdasági és társadalmi fejleményeinek alaposabb elemzése nélkül. Vizsgálataim során kiderült, hogy városunkban, amely kevés háborús kárt szenvedett, már 1944 őszén gyorsan helyreállt a gazdasági élet, s a különféle kis- és közepes vállalkozások is élénk életerőről tettek tanúbizonyságot. Az üzemek is gyorsan megkezdték működésüket és a legtöbb helyen jó viszony alakult ki a munkások és a tulajdonosok nevében eljáró irányító szakemberek között. Az újjáépítés is hamar megindult és az emberek erőfeszítéseinek eredményeképpen sikereket ért el. Az ismert szegedi származású társadalomtudós, Bibó István is arra számított ebben az időszakban, hogy a demokratikus fejlődés kiteljesedésével olyan gazdasági, társadalmi rendszer alakul ki hazánkban, amely egyaránt megfelel a munkástömegek és nagylétszámú parasztság, a különféle kis- és középvállalkozók érdekeinek. S így bizonyos fajta állami tulajdon mellett szavatolja a kis és közepes magántulajdon fennmaradását.