Újlipócia [antikvár]

Falusi gyerek vagyok, na jó, kisvárosi. Otthon vagyok hát itt is, Újlipóciában. Nem szülőhelyem e táj, nem is itt telt el ifjúságom, iskolába sem errefelé jártam; tudom a helyemet, respektálom az őshonosokat, ismerek jó néhányat, aki itt született hetven-nyolcvan éve, és nem mozdult azóta sem. De engem is köt ide sok szál. A szomszédos Palatinus-házakban példának okáért lakott külön-külön és különböző időkben Gojszi dédanyám, nagynéném, apai és anyai nagyanyám, anyám és lakik ma is unokatestvérem és húgom, az itt vizitált barátokat, ismerősöket nem is sorolom. 1993-tól a Phonix-házban, 2000-től a Pannónia utcában magam is laktam, és most megint itt telnek napjaim. Hon vagyok itt.