Újranyitás hetven év után [antikvár]

# a'ljran^tás hetven év ulán A Szépművészeti Múzeum 2015 februárjában bezárta i^apuit a látogatók előtt, hogy az épület mindeddig rekonstrukció nélkül maradt részei is végre felújításra kerülhessenek. A több mint három évig tartó, a múzeum történetének eddigi legnagyobb és legátfogóbb felújítási munkálatainak középpontjában a több mint hetven éve a közönség elől elzárt Román Csarnok rekonstrukciója állt, ugyanakkor a most elvégzett munka lényegesen több volt mint a Román Csarnok felújítása. A múzeum átfogó munkálatai 14 ezer négyzetmétert érintenek, ami a múzeum alapterületének mintegy negyven százaléka. A rekonstrukció többek között kiterjedt a reneszánsz stílust idéző Michelangelo-teremre is, amely az elmúlt évtizedekben durván átalakítva, a látogatóktól elzárva, irodaként funkcionált. A megújult épületben a Román Csarnokkal együtt 2000 négyzetméterrel nőnek a múzeum kiállítóterei, és a műtárgyraktáraknak is csaknem félezer négyzetméterrel több hely jut majd. A felújítás során egy új, térszint alatti korszerű éttermet és kávézót is kialakítanak. Hosszú évtizedek után végre megtörtént a Román Csarnokot is tartalmazó épületszárny teljes műszaki modernizációja, többek között kazánostul lecserélték a hetvenes évekből való gőzfűtést és a régi elavult klímaberendezéseket. A tetőre napelemek és napkollektorok kerültek, gazdaságosabbá téve a múzeum üzemeltetését, és megtörtént az épület utólagos, talajnedvesség elleni szigetelése is. Mindezekkel párhuzamosan új elektromos hálózatokat építettek ki, korszerűsítették a biztonsági, vagyonvédelmi, informatikai rendszereket, új teherliftet állítottak be, a modern műtárgyszállításnak megfelelő „expedíciós folyosókat" is kialakítottak, valamint létrejött a múzeum teljes akadálymentesítése is. Mindamellett hogy az épületben egy rendkívül összetett, sokrétű, korábbi problémákra megoldást kereső építkezés folyt a munkálatok emblematikus terét mindvégig a Román Csarnok jelentette. Nem véletlenül alakult így: a Román Csarnok korántsem hétköznapi története nagyban hozzájárult ehhez. A múzeum legdekoratívabb és leglátványosabb építészeti tere lenyűgöző archi-tekturális és festett enteriőrje ellenére a második világháborút követően teljesen elzárva állt a látogatók nem láthatták. Bár az épület bármely más helyiségével összevetve a Román Csarnok felújítását tervezték a legtöbbször, ez egészen mostanáig nem történt meg. A monumentális méretű csarnok csupán néhány kolléga számára volt ismert és furcsa módon a múzeum titkos tereként aludhatta Csipkerózsika-álmát. A csarnoknak a második világháború alatt megsérültek a tetőablakai, és a javítások elhúzódása miatt ezt követően a helyiség évekig beázott. Míg az épület többi részét többé-kevésbé felújították az évek során, a Román Csarnokban a tetőbefedésen kívül nem sok minden történt.