Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére [antikvár]

Mikola Tibor köszöntése JANURIK Tamás Székesfehérvár A hazai cs nemzetközi finnugrisztika jeles ünnepéhez érkezett: Mikola Tibort köszönthetjük egy kerek évforduló kapcsán. Az ünnepelt neve szerte e világon jól ismert szakmai körökben, ezt az itt tisztelgők hosszú sora is meggyőzően bizonyítja. Számomra is igen megtisztelő feladat, hogy nagyívű, sokrétű, immár harmincöt evet átfogó tudományos kutató-, szervező-és nevelömunkásságát - legalább fő vonalaiban - itt ismertessem. Egyetemi hallgató éveiben (magyar-német szakosként tanul az ELTE bölcsészkarán) germanistának készül, jól ismeri a német mellett a hollandot, svédet, angolt és ezeken keresztül a többi germán nyelvet is. Két évi bicskei középiskolai tanári munkát követően kerül Hajdú Péter hívására a szegedi egyetem újjászervezett Finnugor Tanszékére. Egyetemi pályafutásának állomásai röviden: 1960-ban egyetemi tanársegéd. Két év múlva, 1962-ben megszerzi az egyetemi doktorátust. 1965-től egyetemi adjunktus. 1968-ban védi meg a szamojéd névutókról írt kandidátusi értekezését. 1970-ben egyetemi docenssé nevezik ki. 1973-ban a göttingeni egyetemen tanít egy félévet. 1974-ben, Hajdú Péter Budapestre történt távozásakor átveszi a tanszék vezetését. 1979-től 1984-ig két ciklusban a bölcsészkar tudományos dékánhelyettese. Egy újabb félévet tanít külföldön, ezúttal a müncheni egyetemen. 1984-ben egyetemi tanárrá nevezik ki. 1984-töI 1987-ig a bölcsészkar dékánja, ezt 1989-töl 1992-ig egy újabb hároméves ciklusban megismétli. E száraz tényadatok mögött azonban sokéves áldozatos kutatómunka is rejlik, amelynek révén Mikola Tibor a nemzetközi finnugrisztika neves alakjává küzdi fel magát: a szamojéd nyelvek, különösen az enyee és nganaszan egyik legjobb nemzetközi szakértőjévé, a hazai szamojédisztikának Hajdú Péter mellett a másik legrangosabb képviselőjévé. Elég azonban csak egy rövid pillantást is vetni az ünnepelt terjedelmes (kereken száz tételt tartalmazó) publikációs jegyzékére, hogy kitűnjék: Mikola Tibor nem csupán kiváló szamojé-dista, hanem az uráli nyelvészet egyik legegyetemesebb, legsokoldalúbb művelője is: a képzők, az etimológiák, ajelentéstönénet, a hangátcsapások, a szóhasadás, a tárgyragok, a névutók, a diftongusok, a birtokos névmások, apalatalizációs korrelációk, a nyelvi gyűjtések és adatközlések, a gégezárhangok, az ikerszavak, a koaffixumok, a többesjelek, a tővégi magánhangzók, a mutatónévmások, a tárgyas ragozás, a vokalizmusproblémák, az areális jelenségek, a nazálisok, a redukált magánhangzók, a fonológia, a dialektológia, a mediális igeragozás, a parallelizmusok, a neutralizáció, a szófajváltás, a kauzatív szerkezetek, de ugyanígy az észt irodalom, a kisebbségi nyelvi problémák mind-mind személyes ismerősei: mindegyik legalább egyszer, némelyik többször is megfordult már nála. És ugyanígy tiszteletét tette már nála több neves hazai és külföldi finnugor kutató: HaNS Fromm, Torvo Vuorela, Moór Elemér, Papp István, Björn Colunder, A. A. Popov, Bo Wickman, décsy Gyula, Z. N. Kuprijanova, Róbert Austerloy, Rédei Károly, Erdélyi István, Balázs íános, Pais Dezsó, Ago Künnap, Hajdú Péter, Domokos Péter, Wolf-gang Steinitz, Honti László, Futaky István, Zsirai Miklós vagy Heikki Paasonen - legalább egy-egy ismertetés vagy megemlékezés erejéig. Ha az általa kutatott nyelveket vesszük számba: a szamojéd nyelvek (a nyenyec, enyec, nganaszan, szelkup, kamassz, kojbál, motori, tajgi, szojót és karagassz) mellé felsorakozik a