Utcák, terek, emberek [antikvár]

Közel ezer esztendeje, hogy hazánkba is megjelent a latin nyelvű írásbeliség, s a király kibocsátotta az első okleveleket. Mégis hosszú időn keresztül, a 11-12.századi Magyarországon ki-ki jobbára szóban intézte ügyes-bajos dolgait. Csak a 12-13. század fordulójától kezdve vált fokozatosan szokássá az írás bizonyító erejének igénybevétele, s mind gyakrabban készültek oklevelek. Ettől kezdve a nagyobb adományok, fontosabb ítéletek érvénye már a betűk hatalmával is megnövekedett. A mindennapi élet megszokott eseményeit azonban még ekkor sem jegyezték fel. Szinte kizárt, hogy a középkori falvak, városok alapítását írásba foglalták volna.Az oklevél, - akár papírra, akár pergamenre írták- könnyen elpusztul. Tönkreteszi a nedvesség, szétrágja a moly vagy az egér, elhamvaszja a tűzvész vagy netán az ember, ha az számára nemszeretem tényeket tartalmaz. Nem csoda, hogy mindenütt Európában, de különösen a viharos sorsú, tatárjárta, török dúlta Magyarhonban oly sok megsemmisült belőlük.