Útikalauz a Biblia világában [antikvár]

Részlet: Miért és hogyan kezdjem olvasni a Bibliát? A konfirmáció ünnepe. Hatalmas tömeg ül, áll a templomban. Szülők, keresztszülők, testvérek, idegenek tekintetének kereszttüzében tizennégy éves leányok, fiúk válaszolnak a lelkész kérdéseire. Bibliai részek, ismerős kátékérdések, énekek hangzanak el. Otthon már napok óta mondogatták: „Gyerekem, nehogy szégyent hozz reánk!" - Persze, az öregek megérdemlik azt, hogy a vélemény róluk jó legyen. (A keresztség alkalmával - ki tudja hány éve? - nyilvánosan megfogadták, hogy gyermeküket „úgy nevelik, s neveltetik, hogy a konfirmáció alkalmával vallomást tudjon tenni a hitéről?) - Hát legyen kedvük szerint A konfirmáció befejeződött. A szemek elégedetten csillognak. Mindenki nagyot sóhajt, amikor a konfirmálók közösen elének-lik: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne Téged, fogjad a kezünk, míg megérkezünk." (Vajon hová?) Az ünnepélyes orgonazúgás végeztével az egyházközség kurátora az egyház tagjaivá fogadja a konfirmáltakat. A gyülekezet nevében mindenkinek egy-egy Bibliát ad útikalauzul az életre. (Vajon hová?) Következik a fényképezés. Majd az ünnepi ebéd. A család vidáman cseveg az ünnepelt szerepléséről. A jól megválasztott ruháról. Bezzeg az a másik, negyedik, vagy ötödik ugyancsak akadozva mondta a feleletét. Mégis a mi Jóskánk, Juliskánk volt a legjobb Közben a Biblia a szekrény párkányára került. Elfogy a leves, a hús, a sütemény. Néhány palack is kiürül. Oszladozik a vidám társaság. A magára maradt ünnepelt zúgó fejjel a tévé elé ül. Bármi legyen is - zene, meccs, előadás - akármi legyen, csak „öblítse át" az agyat - Este felfedezi a szekrény párkányán a Bibliát. Ujja végigfut az ezer oldalon. Beteszi a fiókba.