Váci polgár 2012. január-december [antikvár]

2012 UjÉV. Uj remények. Régi magyar szokás szerint: Boldog új esztendőt kívánunk! Mit remélünk az új esztendőtől? A fiatal embereknek az átmulatott szilveszterhez hasonlóan sok, boldog, örömteli, vidám napot! A középkorú emberek már megfontoltabbak, állandó munkában, nagyobb jövedelemben reménykednek! A hozzám hasonló 70 évesek így köszöntik egymást: De jól nézel ki! Adjon Isten még sok hasonló egészségben gazdag évet számodra! S mit mutat kis városunk az új év fordulóján! Megépült az új Főtér, az új Főutca. Kinek tetszik, kinek nem! Nézőpont kérdése. Egy biztos, jó „kis" pénzbe kerülhetett. Végre méltóságteljesen megemlékezhetünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójáról. Osztálytársam Komáromi Kornéha a forradalom hőse 26 évvel halála után a nemzeti érzelmű önkormányzati képviselőktől megkapta a Vác Város Díszpolgára kitüntetést. A kitüntetés átadásán részt vettek rabtársai Wittner Mária és dr. Tímár Ágnes apátnő, akik megható szavakkal emlékeztek a hamis, koholt vádak alapján elítélt joghallgatóról. A kitüntetést Kornélia gyermekei és unokái vették át a város alpolgármesterétől, Pető Tibortól. Az elmúlt év váci eseményeit vizsgálva több hiányérzetünk is támadhatott. Sokan hiányoljuk, hogy még mindig nem állították fel, sőt elrejtették előlünk I. világháborús hőseinkre emlékeztető emlékművünket. MI VAN AZ EMLÉKMŰVEL?! Hallom sokan azt mondják nem méltó a főtérhez - nem illik a miliőbe. Évtizedekig szép volt! Tiszteletet sugárzott a hősi halált szenvedtek hozzátartozói számára. A Sztálin térre (ma Március 15. tér) emelt váciak által „szivarnak" nevezett emlékmű odaillett? A székesegyház elé állított szovjet obeliszk, melyet temetőkből lopott sírkövekből emeltek, méltó helyre került? Érdekes kérdések! Ha körbe nézünk Európa harcterein sok helyen megtaláljuk a legyőzött magyar katonák ápolt sírhantjait. Doberdó, Isonzó olasz harcterein, a lengyel Przemyslben, Ukrajnában, sőt Oroszországban is állítottak emléket az elesett magyar harcosoknak. Városunk közelében lévő kisebb városokban, falvakban is állnak a hősi emlékművek. Tahitótfalu, Kisnémedi, Verőce, Nagymaros, Zebegény, Bemecebaráti és még tovább sorolhatnám a kisebb településeket, őrzik elesett katonáink emlékeit. Városunk vezetői talán arra várnak, hogy a hösök ősei elhalljanak, a fiatalok pedig már ne emlékezzenek. Hamarosan eljön ez az idő, s csak a temetéskor megcsendülő harangszó fog emlékeztetni a hazáért harcoló hősi halottainkra. Plnke József Gyóni Géza (mA-mi) MAGYAR KATONÁK DALA Lángoló vörösben Lengyel hegyek orma. Látlak-e még egyszer Szülőfalum tornya? Kinyílik-e még rám Egy kis ablak szárnya? Meglátom-e magam Egy szelid szempárba? Vigye a levelem Bugó galamb szárnya. Az én édesemnek Szép Magyarországba. Mondja el fenszóval: Semmi bajom nincsen. Mondja el halkabban: Megszakad a szivem. Mondja el fenszóval: Erdei haraszton Édes-csöndes álinát Fegyverben virrasztom. Mondja el halkabban: Járok piros vérben; Esti harangszókor Imádkozzon értem. Viszi már levelem Búgó galamb szárnya Hozza is a választ Kilencednapjára: Esti harangszókor Talpig hófehérben Gyönyörű virágszál Imádkozik értem. Járhatok már, pajtás. Térdig piros vérben: Az én édes párom Imádkozik értem. Vissza is imádkoz Az ég meghallgatja: Ha nem karácsonyra. Virágvasárnapra. 1 • I ¦ li- , i ¦ '/I ; -nV^'l íá