Vajdasági Magyar Kalendárium 2002 [antikvár]

Nem lett az 1998-ban útjára bocsátott Vajdasági Magyar Kalendárium egy jobb esztendőnek, egy kicsit reményteljesebb jövőnek az előhírnöke, amiben pedig első Beköszöntőmben én oly nagyon bizakodtam. Az előzőeknél talán még zordabb idők törtek ránk, balkáni tömeggyilkosok és tengerentúli bombázógépek keserítették amúgy is keserves életünket, megaláztatásunk, fogyatkozásunk, peremre szorulásunk változatlan hévvel folytatódott, s noha volt közben egy kezdetben forradalomnak hitt hatalomváltás, az a mi sorsunkon nem sokat lendített....S lám, most mégis itt vagyunk, nagyra becsült Olvasó, s ötödízben is kopogtatunk az Ön ablakán, ajtaján és szívén. Mert bennünket nem lehet eltántorítani közösségünktől és kishazánktól - mint ahogy az elmúlt viharos évtizedben annyi honfitársunkat el lehetett! -: mi maradunk és szántunk-vetünk, iskolát, templomot és művelődési házat építünk, a legmostohább körülmények között is könyvet írunk és nyomtatunk, újságot mentünk és szerkesztünk, magyar kalendáriumot készítünk... Birtokunkba került ugyanis a megmaradás varázsköve. Bárhogyan is tüsténkednek mellettünk és körülöttünk: bennünket már nem lehet elpusztítani. Sem elüldözni, sem pedig megfélemlíteni.