Vajdasági Magyar Kalendárium 2005 [antikvár]

Beköszöntő Jelentem: még vagyunk, s még mindig itt vagyunk. S leszünk is még jó ideig. Annak dacára, hogy szakadatlanul kisbalták esnek ránk az égből, hogy pofoznak bennünket határon innen és túl. Mire Kalendáriumunk az Olvasó asztalára kerül, kiderül az is, hogy anyaországunk csak választott vezetői által tagadott meg minket, vagy ö maga is vég-én/ényesen lemondott rólunk. Megtudjuk, hogy szeret-e még bennünket kicsit az Isten. Akárhogyan lesz is, mi majd bólintunk: jól van, s tesszük tovább a dolgunkat, ahogy eddig is tettük. Rongyos és makacs vé^ári vitézek módjára állunk a vártán. Kevéske fegyverünkkel védjük a várat, ami még megmaradt belőle. Azok helyett Is, akik hagyták, hogy mivelünk együtt idegen kézre kerüljön, s tartósan ott is maradjon. Bizony, mi értük is állunk a vártán, hogy megkíméljük őket a peremvidéki lét minden gyötrelmétől, a kisebbségi sors minden megaláztatásától, nehogy megtapasztalják, milyen is az az igazi sorstalanság összeszorított foggal, néha meg ökölbe szorított kézzel tesszük a dolgunkat. Magyar Iskolákat teremtünk szinte a semmiből, intézményeket hozunk létre, őrizzük önkormányzatainkat, színházainkat, újságjainkat - magyarként való megmaradásunk kis világítótornyait kisházát teremtünk magunknak végveszélybe került szülőföldünkből. Mindezt benne találja az Olvasó a Vajdasági Magyar Kalendáriumban. Amelyet inv már nyolcadik alkalommal teszünk le az asztalára. Szándékunk szerint megtalál benne mindent, amire lelki táplálékként egész éven át szüksége van a délvidéki magyar gazdálkodónak, gyári munkásnak, értelmiséginek, háziasszonynak, nyugdíjasnak és diáknak - fiatalnak, középkonünak és idősnek egyaránt Nyolcadik Vajdasági Magyar Kalendáriumunk - akárcsak a korábbi hét - igyekszik hiteles képet nyújtani a délvidéki magyarság életéről, hasznos tudnivalókkal, tartalmas, érdekes és nem utolsósorban szórakoztató olvasmánnyal szolgálni a tisztelt Olvasónak. Vigasszal a nehéz időkben. „Okos könyvünk" szól azokról a fogódzókról is, a bennünket szülőföldünkön marasztaló értékeinkről, az itthon, az anyaországban meg a nagyvilágban egykor és most elért eredményeinkről, véghezvitt nagy tetteinkről, amelyek segítenek megőrizni emberi és nemzeti önbecsülésünket. Címlapunkkal régi jó szokásunkhoz hfven megmaradásunk útvonalát követjük. A csaknem ezeréves aracsi Pusztatemplom, a csodával határos módon megmaradt bácsi ván-om, Zsigmond királyunk versed erődítményének egyetlen megmaradt tomya és a titeli vár maradványa után most az ősi oroszlámosi leletek hirdetik: a legmostohább körtllmények közepette is van reményünk a megmaradásra. A gyönyörű búcsújáró kereszt 1944 véres őszének - meg a korábbi és későbbi ólomsúlyú Időszakoknak - a megpróbáltatásaira, keresztre feszítéseire Is emlékeztet bennünket, de feltámadásunk szent ígéretét is magában hordozza DUDÁS Károly,