Válogatott írások [antikvár]

Örömmel teszek eleget a szerző megtisztelő kérésének, hogy új könyvéhez előszót írjak. A könyv, amit kezében tart az olvasó, Zágoni Jenő írói munkásságába enged betekintést - a teljesség igénye nélkül. A honszeretet és az ősök iránti tisztelet árad szinte minden sorából annak ellenére, hogy rendkívül sok témát érint. Nem tagadja meg székely-magyarságát és hitét, nyíltan kimondja véleményét olyan témakörökben is, amelyekkel kapcsolatosan sajnos még ma is gyakoriak a csúsztatások. Természetes, hogy legközelebb áll szívéhez szűkebb pátriája: Székelyföld, és azok, akik ott éltek, onnan indultak. Nem tud beletörődni - hogy is tudna - nemzeti tragédiák, vesztett szabadságharcok, háborúk igazságtalan és kegyetlen, nagyhatalmi megegyezéseken nyugvó lezárásába. Nagy tisztelettel és megbecsüléssel szól baptista elődeinkről éppúgy, mint azokról, akik maradandó értékekkel gazdagították nemzetünket (bármi vonatkozásban). Tudatosan nem említettem neveket, hisz egy pillantás a tartalomjegyzékre elegendő ahhoz, hogy bárki találjon neki érdekes témát. A könyv magáért beszél. Néhány szót még a szerzőről. Zágoni Jenő a híres, neves nagy Zágoni család sarja. Kovásznán (Háromszék vm.) született 1937-ben. Bibliográfus, helytörténész. Jelenleg Budapesten él, 1990-től az Országos Idegennyelvű Könyvtár belső munkatársa, a nemzeti ügyek tanácsosa. 1997-től a Magyarországi Baptista Levéltár igazgatója. Szülőhelye, családi hovatartozása és isteni elhívása predesztinálta arra, hogy a jogfosztott székelyek és csángók ügyét képviselje. Körösi Csorna mellett talán Szentkatolnai Bálint Gábor, a Hunfalvyval és Budenzcel vitázó, méltatlanul mellőzött tudós történész és nyelvész áll legközelebb hozzá. Bálint Gábor ugyanazt kereste, amit Csorna Sándor. Ők tudták, hogy a múlt megbecsülése, föltárása nélkül a jelen csak vergődés, kenyérharc, jövő pedig egyáltalán nincsen.