Váradi parnasszus [antikvár]

AZ OLVASÓHOZ Ez a kis kötet közel másfél évtizede készült. Akkor a Dacia kiadó számára, a népszerű Kismo-nográfiák sorozatában került volna az olvasó elé. S bár akkor tervezett címe (Nagyváradi századforduló) a cenzúrát félrevezető manőverként is szolgált, a merev kiadópolitika a már kész kéziratot a tantervben nem szereplő témára való hivatkozással (!) eltiltotta a megjelenők sorából. Ez 1981-ben történt. S az 1989-es decemberi változásig nem is nyílt lehetőség közlésére. A ránkköszöntő sajtó- és kiadói szabadság első nekilendülésében e kötet szerzőjének másik addig betiltott művelődéstörténeti munkája (A nagyváradi színészet másfél évszázada c. műve) meg is jelent, de a könyvkiadást ismét megbéklyózó és Romániában működésképtelen „piacgazdaság" körülményei közepette „A váradi irodalmi századforduló" kinyomtatására már nem nyílt lehetőség. Hiszen az irodalom- és művelődéstörténet nem kifizetődő vállalkozás, a könyvterjesztő alig igényli s nem is rendel eleget esetleges címlistájából. Ezzel magyarázható az a meglepő tény is, hogy 1990—93 időszakában e tárgykörben kehesebb; jóval kevesebb mű jelent meg, mint a forradalom előtti négy esztendőben! Az állam már nem szubvencionál s mecénásai még alig akadnak a könyvnek. Tamási Áron és Sütő András Erdélyében ezért is mostoha az író sorsa. Hogy most mégis megjelent ez a századfordulós magyar szellemi és művelődési életet feltérképező forrásértékű tanulmány, az egy lelkes és nemes kiadó, a LITERÁTOR érdeme. Nélküle talán hiába várná kötet-életét e könyv, mely elsőként igyeícszik felvázolni A Holnap felé vezető szellemi táj és környezet forrásvilágát. Olyan történelem és irodalomtörténet összegeződik lapjain, mely bizonyítja a Váradról indulók és ide érkezők hitét abban a megújulásban, amit magyarságtudata s jövőhite reményében ápol az alkotó.