Várpalota a XIX. században [antikvár]

Részlet a könyvből: "Amíg Várpalotáról más időkből több írás számol be, éppen a XIX. századi élete elhanyagoltabbnak látszott. Az irodalomból arról gyorsan tájékozódni lehet, hogy az évszázad első és második fele erősen különbözött, végül nagy gondokat és visszafejlődést hozott. Ennek részletei további tisztázást igényelnek. Célszerűnek látszott a meglevő írások, adatok újra elolvasása és összefoglalása, a helyi adatok szűkössége esetén az országos történet segítségül hívása. A dolgozat tehát elsősorban megjelent könyvek és írások anyagát használja föl, abban bízva, hogy egybefogásuk a történetet közelebb hozza és talán új kérdéseket is fölvet a kutatásra. Elsősorban Szíj Rezső alapvető könyvének anyagára (1) támaszkodtam, azonkívül Ila Bálint és Kovacsics József (2) és Könczöl Imre (3) könyveire. Módomban állt az anyagot azóta megjelent adatokkal kiegészíteni, vagy legalább ezekre hivatkozni. A XIX. század Magyarországa a polgárosodás, a kezdő kapitalizmus korszaka volt, amely egyúttal a népesség növekedésével, a városok kifejlődésével járt. Várpalota, amely akkoriban Veszprém megye nagyságra harmadik városa volt, kevésbé fejlődött és 1905-ben városi rangját elveszítve, nagyközséggé lett sorolva. A mai olvasó számára közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy akkoriban Veszprém vármegye területe nem volt azonos a mostanival. A Balatonpart egészen Káptalanfüredig és a Balatonfelvidék nagy része, Tapolca és Sümeg városokkal együtt Zala vármegyéhez tartozott. Viszont Veszprém vármegye területe volt Siófok és környéke. A földrajzi egységnek meg nem felelő elosztást az 1950. évi területrendezés orvosolta, amely ugyanakkor a megye északi részén kisebb területeket Komárom, Győr és Vas vármegyének adott. Inota falu 1951-ben került át Fejér vármegyétől Veszprémhez, illetve Várpalotához."