Vas megye [antikvár]

Vas megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1956-ban határozatot hozott egy, a megye természeti adottságait és az itt élt emberek történetét és alkotásait összefoglaló tanulmánysorozat, megyei monográfia megíratására. A mű elkészíttetésével az a cél vezetett bennünket, hogy lehetővé tegyük megyénk jobb megismerését a szülőfölddel, annak kialakulásával, történetével és helyzetével foglalkozni kívánó vasi ember számára, másrészt, hogy bemutassuk Vas megye értékeit az egész magyar nép előtt. A megyei monográfia közreadásával nagy adósságot kívánunk leróni. Megyénk földjéről és az itt élt emberekről, a megye társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyáról ugyan nem egy tanulmány jelent meg elszórtan, de rendszerezi) könyvet nem talál az olvasó, hacsak elő nem keresi a millenáris évek Magyarországának vaskos kiadványát. A régi monográfia noha sok értékes adatot tartalmaz. szemléletében és tartalmában mégis több szempontból elavult. Elavult nem utolsó sorban azért, mert annak a nagybirtokos-nagytőkés, úri vármegyének szemléletét tükrözi. amely felett ítélt a történelem. Másrészt eleget kívántunk tenni a társadalom egyre sürgetőbb óhajának is. Ezért mozgósítottuk legjobb szakíróinkat, hoztunk létre szerkesztő bizottságot, hogy mielőbb megfelelő színvonalú és közérthető művet adhassunk az azt igénylők kezébe. Ezért is kellett új, haladó szempontok szerint, s az új gazda, a vasi föld urává lett nép részére megíratni megyénk monográfiáját. Vas megye! Tenyérnyi, de nekünk annyira drága hely a magyar glóbuson Változatos arculatú szép tájak, a kanyargó Rába füzeseivel, a Ság költő énekelte fenségével, szelíd hajlatú kaszálóival, az Irottkő kékellő csúcsával, az Őrség mérgeszöld fenyveseivel: szülőföldünk. Mennyi nemzedék verejtéke csurgott tágas síkságain, hány generáció itt hullajtott vére biztosította otthonunkká! A nemzetközi történelem hány derűs és sötét lapját eleveníti meg e táj: mennyit mondhatna, ha tudna, szólni az Őrség és a gyepűk őrtállójának éberségéről, a jáki templom kőcsipkéit kiformáló építőmesterek formaszeretetéről, a csatákba induló férfiaknak, Jurisich kőszegi polgárainak. Béri Balogh Ádám kurucainak, 1848 vasi nemzetőr-zászlóaljának, vagy az 1919-es Tanácsköztársaság vasi vörös ezredének elszántságáról? - Mint tanúskodhatnának az igazságot annyiszor hasztalan kereső jobbágy, a sztrájkoló munkás vagy az öklét rázó paraszt keservéről. Ezekre a kérdésekre keres választ könyvünk, hogy tanulságul legyen a megye szocializmust építő emberének, a munkásnak, ki elszántan és odaadóan fáradozik és dolgozik az üzemi munkapad mellett. A parasztnak, ki napról napra földjének szeretetétől áthatva munkálkodik a nagyobb és magasabb termék- és terméshozamok eléréséért a mezőgazdasági nagyüzemek tábláin, és a magángazdaság kis parcelláin. A pedagógusoknak, aki e könyvet átböngészvén jobban tudja elmélyíteni a táj és az érte küzdött és küzdő ember szeretetét megyénk fiatalságának szívében.