Bővebb ismertető
Részlet:
BORSA IVÁN
Vas vármegye címere
Több mint száz éve annak, hogy a 22 éves Tagányi Károly címertárában többek között számba vette Magyarország vármegyéinek címereit s ennek során így foglalta össze Vas vármegye címeréről az akkor általa ismert adatokat:
„Vas vármegye címeréről határozott adatunk nincsen, de régiségéről egy érdekes eset tanúskodik. Az udvari kancellária ugyanis az 1728. év elején felhívta a megyét, hogy igazolja magát mi jogon használja pecsétjét? A megyét, úgy látszik, bántotta a dolog s 1728. febr. 3-í közgyűléséből önérzetesen azt válaszolta: hogy az ő pecsétje a nagyméltóságú kancelláriánál is sokkal régibb, s azért ne is csodálkozzék azon, ha arról adománylevelet nem tud felmutatni, mert pecsétjét három évszázadon felül használja. A pajzs kék mezején hadi ormával ékesített bástya látható, melyben egy, csőrében patkót tartó strucc-madár áll. - A beküld, lenyomat és a megyének 1728. febr. 2. közgyűlési jegyzőkönyvéből közlött kivonat után.
A fiatal Tagányi természetesen csak az irodalomra és egyes érdekeltek adatszolgáltatására támaszkodhatott. Ez esetben is Vas vármegye 1880-ban beküldött, akkoriban használt címerének leírását rögzítette.
Amikor a fenti sorokat megfogalmazta, még nem tudhatta, hogy hivatali működése során milyen mélyrehatóan fog foglalkozni e vármegye címerével. Vas vármegye által akkoriban használt címer ugyanis nem támaszkodott sem történeti hagyományokra, sem jogszabályra. Tudhatta ezt Balogh Gyula vármegyei főlevéltárnok is és ez lehetett egyik oka annak, hogy a Vasmegyei Lapok 1891 .július 30-i számában tárcát '\n„A vármegye pecsétje" c\mrr\e\.
Balogh a vármegyei közigazgatás államosítása ügyében akkoriban folyt parlamenti vitához kapcsolódva megemlíti, hogy „a közigazgatás államosításával, kétséget sem szenved, új formát nyernek az ősi vármegyék. Az állami közigazgatás egyéb változások mellett, valószínű, megváltoztatja majd azon pecséteket is, melyekkel a vármegyék ez ideig élni szoktak." Balogh cikkében összefoglalta a vármegye címerének rövid történetét az 1838-i királyi elvi jóváhagyásig terjedően.^
1897 novemberében a Belügyminisztérium a 104 778/ 1897. számú előadóíven „véleményes jelentés tételt" kívánt szakhivatalától, az Országos Le-
* Emlékezésül Tagányi Károly halálának (1924) évfordulójára
1938-ban született Kolozsváron. 1958 és 1962 között a kolozsvári jogi kar hallgatója. 1963-tól munkatársként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyettesként dolgozott az Utunknál 1989-ig. 1990-től a kolozsvári Helikon főszerkesztője.
Legelső novelláskötete Sorskovács címmel Bukarestben jelent meg 1964-ben. Ezt követték az Ezen a csillagon (1966), az Üllő, dobszó, harang (1969) és a Jámbor vadak (1971). A novelláskötetek után regényeket írt: Kő hull apadó kútba (1975), Agancsbozót (1990), Hollóidő (2001).
A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kő hull apadó kútba (1980, 2008), Hollóidő (2001, 2008), Bolygó tüzek (2009)
Díjai
A romániai KISZ irodalmi díja (1972), a Román Írószövetség díja (1975), Pezsgő-díj (1975), József Attila-díj (1990), Ady Endre-díj (1992), Déry Tibor-jutalom (1995), Getz Corporation-díj (1998), Kossuth-díj (2000), Magyar Irodalmi Díj (Szilágyi a díjat visszautasította – 2002), Márai Sándor-díj (2003), Székelyföld-díj (2008), Arany János-díj (2008), Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj (2008)