Bővebb ismertető
A Hortobágyi Intéző Bizottság most érkezett el sokoldalú munkája kibontakoztatásának 10. évfordulójához. Sorra emlékezünk a Hortobágyi Intéző Bizottság különféle rendezvényeinek tízéves fennállására. Ezeket az évfordulókat a Bizottság több, igényes ünnepi kiadvánnyal tette emlékezetessé. A Hortobágyi hármas határ című kiadvány 1973-ban a Hortobágyi Intéző Bizottság fennállásának 10. évfordulójáról emlékezett meg. A Lóra csikós, lóra! című, az előzőhöz hasonló könyv pedig a hortobágyi nemzetközi lovasnapok 10. évfordulóját ünnepelte. Ez a kötet pedig a Hortobágyi Intéző Bizottság által új, átalakult életformánknak megfelelően felújított hídi vásárok megindulása 10. évfordulójának állít emléket.
Az országos közvéleményen túl a nemzetközi közvélemény is fokozott mértékben fordult érdeklődéssel az utóbbi időben Debrecen városa és Hajdú-Bihar megye élete felé. Ez az érdeklődés igen sokoldalú, nagyon differenciált. Felkeltésében és fokozásában jelentős része van az említett kiadványoknak, illetőleg közvetlenül magának a Bizottság munkájának. A felújított hídi vásárok iránt megnyilvánuló igen széleskörű érdeklődés bizonyossággal szolgál afelől, hogy Debrecen - beleértve a Hortobágyot is - valamint megyénk, sőt a Tiszántúl vásárhagyományai iránt is nagy az érdeklődés. Ez az érdeklődés azáltal is kifejezésre jutott, hogy igen sokan kérdésekkel fordultak a legkülönbözőbb intézményekhez, szervezetekhez és emberekhez, hogy felvilágosítást kapjanak a hídi vásár múltjáról, kialakulásának körülményeiről, kapcsolatairól más közeli és távoli vásárokhoz. Az említett széleskörű érdeklődés mellett ezek a kérdések vezették a Hortobágyi Intéző Bizottságot arra, hogy a hortobágyi hídi vásár felújításának 10. évfordulóját, a 10. hídi vásár-rendezvényt színvonalas, minden kérdésre választ adó ünnepi kiadvánnyal köszöntse. Így könyvünk nemcsak ünnepi kiadvány, hanem tényleges szükségletet kielégítő munka is.
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.