Vásáry István politikai pályája [antikvár]

Előszó Vásáry István közéleti-politikai pályáját feldolgozó kötetnek az első része a pályakezdést, az első világháború, oz 1918—19-es forradalom, a román megszállás és a magyar ellenforradalmi kurzus hatalomátvételi kísérlete viharos körülményei közötti tevékenységét, majd a konszolidáció időszakában városépítő, fejlesztő szerepét tárgyalja. Vásáry 1934-1935. évi pere, a Gömbös-kormányzat által elrendelt vagyonkezelési, fegyelmi vizsgálat, a belügyminiszter kényszernyugdíjazási intézkedése, ezek helyi és országos összefüggéseinek ismertetése viszonylag önálló és a legteljesebb része a munkának. A befejező részek az 1935 utáni s nem kevésbé fordulatos és küzdelmes pálya eseményeit összegzik. Vásáry ekkor is változatlan következetességgel, demokratikus meggyőződéssel, kiemelkedő jog- és igazságérzékkel védte a helyi városi és református közösségi érdekeket. 1939-től Debrecen ellenzéki országgyűlési képviselőjeként országos kérdésekben is fellépett a jobbratolódó kormányzati törekvések ellen. 1944 végétől a rendszer háborús és politikai összeomlását követően pedig egyik kezdeményezője és - átmenetileg — irányítója lett a magyar államiság újjáteremtésének, amíg az új diktatúra el nem hallgattatta. A forráskutatásban és feldolgozásban a töredékes személyes emlékeim mellett kivételesen nagy segítséget kaptam dr. Vásáry Istvántól, aki az édesapja által összegyűjtött iratok, levelek, egyéb dokumentumok, valamint jegyzetei, kéziratos naplói és emlékiratai rendkívül értékes anyagát megőrizte és a nála maradottakat rendelkezésemre bocsátotta. A Vásáry-anyag nagyobb része az OSZK Kézirattárában, töredéke a Református Kollégium Nagykönyvtárában és a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Kézirattárában található. A hozzám került részét is az illetékes forrásőrző intézményeknek adom át. Az utóbbit a jegyzetekben - a forráshely megnevezése nélkül -Vásáry-iratok"-ként jelöltem. A munkában a Soros Alapítvány Kuratóriumától kapott ösztöndíj támogatott és a kiadáshoz is jelentős összeggel hozzájárult. A források jelölésének pontosításában és egységesítésében segített Mervó Zoltánné levéltáros. Utólag Vida István lektori véleményének értékes megjegyzéseit, kiegészítéseit, tanácsait is hasznosítani törekedtem. - Mindezt ezúton is megköszönöm. Debrecen, 1998 őszén