Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2003/3-4. [antikvár]

iLOJirfiABOR A VAS MEGYEI RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE - SZÁMVETÉS AZ ÉVFORDULÓK JEGYÉBEN - A Magj'ar Nemzeti Múzeum alapításánalc bicentenáriumi évében - azaz a magyar múzeumügy líezdeteivel - együtt ünnepeltük mi is, jogelődünknek, a Vasmegyei Régészeti-Egyletnek^ köszönhetően 2002-ben, mégpedig 130 éves történelmünket. Erre egy kamara-kiállítással emlékeztünk, amelyet Kiss Gábor régész kollégám rendezett a Savaria Múzeum Lapidáriumának előterében. Ugyanő a Budapesti Történeti Múzeumban létrehozott, a legkorábbi hazai múzeumi gyííjtemények „Múzsák kertje" című kiállítására produkált egy tárlónyi anyagot.^ Sajnos, helyi ünnepünket némileg beárnyékolta, hogy az 1908-ban múzeum céljára - közadakozással, állami-, vármegyei- és városi támogatással -emelt épület mára - az 1939-ben és 1977-1980-ban is csak részleges felújítások ellenére - igencsak kritikus állapotba került. Ennek következményeként a beázások már a Bándi Gábor (1939-1988) koncepciója szerint kivitelezett, több mint két é^'tizede, 1982-ben megnyitott állandó kiállítást is veszélyeztették. Több éves tortúrát követően azonban 2002 nyarán a már kissé megkopott kiállítás felett megtörtént a födém rekonstrukciója, és 2003 február-márciusában lezajlott az épület északi oldalán az életveszélyes, a beázás és a hideg ellen semmi védelmet nem nyújtó ablakok komplett cseréje. 2003 nyarán pedig valószínűleg megtörténik a több mint 20 éves kazán cseréje, azaz a fűtés korszerűsítése. Mindezek azonban csak az első lépést jelenthetik a patinás, városképi jelentőségű épület védelme és a modem igényelmek megfelelő múzeum kialakításának folyamatában. Ezt a problémát és egyéb műtárgyvédelmi gondjainkat megoldandó, három éve ter\'ezzük és pályázzuk egy új szombathelyi múzeum-komplexum kialaltításának központi költségvetésből történő megfinanszírozását. Reméljük, hogy a megyei levéltár és könyvtár után, s a megyei kórház folyamatos rekonstrukciója közben most már mi következünk. A központi épület centenáriuma közeleg, problémáink általában, de a régészet vonatkozásában is rendkívül szoritóak. Az évfordulók - a kettősek méginkább - arra predesztinálják, sőt kötelezik az érintetteket, hogy készítsenek számvetést a múltról* a jelenben és a jövőnek. Erre vállalkozom most - nem titkolva, hogy ezt a kéziratot már vagy három éve írni kezdtem de természetesen csak az általam míivelt tudományteriilet vonatkozásában, ami az archaeológia. A feladatra azért is vállalkoztam szívesen, mert kötelességem a Régészeti Osztály vezetése, azaz a