Vasvári Pál - Bölcsőtől a csatatérig [antikvár]

Előszó helyett Kedves, történelmi múltunkat kutató olvasó! Már írásom elején szeretném bevallani, hogy elfogult vagyok a könyv szerzőjével, Péntek Lászlóval szemben. Egyenes, őszinte, jellemes, elkötelezett embernek tartom. E napjainkban ritka emberi tulajdonságok adják meg a magyarázatot arra, hogy mi az az ősi erő, mozgatórugó, kötelességtudat, amely alapján konfliktusokat, fáradtságokat, soha meg nem térülő költségeket is felvállalva vállára veszi Kalotaszeg magyarságának gondját, baját, önzetlen képviseletét, hagyományainak megőrzését, kultúrájának ápolását és továbbéltetését. A körülményeket és viszonyokat ismerve már ez is embert próbáló feladat, de emellett volt és van ereje az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kalotaszegi történetének és történelmi eseményeinek kutatására, megörökítésére az utókor számára. A szülőhely képviseletében külön köszönettel tartozunk a szerzőnek, hogy Tiszavasvári város kiemelkedő szülöttének, Vasvári (Fejér) Pálnak állít emléket kutatásai eredményeként. Örömünkre szolgál, hogy e könyvben kísérletet tesz a Rákóczi szabadcsapat utolsó csatája, Vasvári és társai tragikus halála körülményeiről szóló, s fellelhető dokumentumok és visszaemlékezések összefoglalására, bemutatva a születés és halál helyének hely- ás kortörténetét. Elsődleges szándéka talán mégis az, hogy - a sok nemtelen, aktuálpolitikai támadás ellenére - a korabeli iratok, vallomások alapján bizonyítsa, hogy Vasvári Pál egy európai gondolkodású, rendkívüli műveltségű, magas intelligenciájú ember volt, akinek fiatalsága ellenére kiforrott alapeszméje, vágya a nemzetek zsarnokság alóli felszabadítása volt, a népek testvéri egyenjogúságon alapuló békés egymás mellett élésének