Vecsési Kalendárium 2010 [antikvár]

Tisztelt Vecsériek, kedvei Barátaim!Így Advent idején, napról napra jobban hallani, ahogy egyre közelebb kopogtat a Karácsony mindannyiunk ablakán. A gyerekek az ádventi házikó ablakait hajtogatják, a felnőttek vásárlási listákat írogatnak. Ki így, ki úgy készül az ünnepre, amelyről Márai így írt: Az ünnep a különbözés, az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben,Készülvén az ünnepre, magam is szeretnék egy rövid számadást adni, minden kedves honfitársamnak, hogy szűkebb közösségünk, Vecsés életében hogyan telt a 2009-es év. Van egy történet, ami sokszor eszembe jutott és talán jól megvilágítja, hogy mit kellett végigcsinálnunk az elmúlt évben. Emlékszem gyerekkoromban valamit faragtunk nagyapámmal, talán virágkarót anyák napjára, vagy valami hasonlót; ő türelmesen mutogatta nekem, hogyan csináljam, de eléggé ügyetlenkedhettem, mert a végén dühösködve lecsaptam a bicskát, és egy jó szerszámot követeltem tőle. Nagyapám nevetett. Ja, fiam, - mondta aztán - jó szerszámmal mindenki tud dolgozni.Sajnos az elmúlt évben a kormányzati elvonások, a világgazdasági válság nem olyan szerszámot adott a kezünkbe, amivel szívesen dolgoztunk volna. Hosszan tudnék írni a mindennapi küzdelmeinkről, a kormányzat sorozatos hibáiról, az 5 %-os ÁFA emelésről, a szakorvosi rendelőnk elégtelen központi finanszírozásáról. De nem terhelném Önöket a költségvetés minden részletével, hiszen mindenki a saját bőrén érezheti, hogy milyen nehéz és bizonytalan évet hagyunk a hátunk mögött. így inkább csak egyetlen beszédes számot osztanék meg Önökkel: a válság és a kormányzat 500 millió forintot húzott ki a vecsésiek zsebéből a 2009-es évben.Emlékszem, valamikor januárban, amikor képviselőtársaimmal, kollégáimmal együtt leültünk és elkezdtük tervezni az idei év költségvetését, a kétségbeesés helyett Churchill jelmondatát választottuk iránytűül: A jövő miatti aggódás helyett inkább gondolkozz és tervezd a jövőt!"Januárban - látva a szűkülő lehetőségeket - úgy döntöttünk, hogy semmiképpen sem mondunk le a fejlődésről, nem mondunk le arról a célunkról, melyet annak idején stratégiai programunkban megfogalmaztuk, miszerint városból otthont" teremtünk. Egy olyan lakható környezetet, ahová jó hazajönni, ahol jó játszótérre járni, ahol vidáman el lehet tölteni egy vasárnapot, ahol biztonságban tudjuk a gyermekeinket, ahol barátok vesznek körül bennünket és ahol jó megszületni, ahol jó élni.Úgy döntöttünk, hogy négy biztos pillére helyezzük a város jövőjét. Az első pillérünk a stabil intézményfejlesztés. Az idei évben egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy Vecsésen megkezdődhessen egy teljesen új, XXI. száza-