Velencze I-II. [antikvár]

Velencze! Képzelhető-e művelt ember, ki ezen érdekes városról ne hallott, ne olvasott volna; ki az Adria e bájos tündére iránt ne érdeklődnék!? Azok, a kik közelebbről ismerik, bizonyára lelkes barátai; örömmel fognak e lapok átolvasása folyamán az ott átélt idők kedves emlékeire visszagondolni; azon t. olvasóinkban pedig, a kik még nem jártak ott, remélhetőleg vágyat fog ébreszteni e szerény munka arra, hogy a könnyű összeköttetés felhasználásával e szép és sajátszerű várost felkeressék. Hyp. Taine olaszországi leírásában a lelkesedés eme szavaival nyilatkozik felőle: "Velencze Olaszország drága gyöngye, melyhez fogható nincs második. Ha visszagondol az ember Róma és Nápoly szennyes utczáira, Florencz apró és színtelen sikátoraira, s utána Velencze palotáinak, templomainak, hídjainak remek márványaiban gyönyörködik, az oszlopsorok, erkélyek és a góth, maur és bizanczi izlésű ablakok és párkányok domborművű csipkézeteit szemléli, s azok visszatükröződését a folyton szeliden hullámzó, átlátszó kék habok hullámaiban; önkénytelen szemrehányással illetjük magunkat, a miért oly hosszassan vesztegeltünk egyéb helyeken, a miért nem egyenesen ide jöttünk, a miért nem Velenczének áldoztuk egész időnket! - Elfog a vágy ott megtelepedni, megfogadjuk, hogy visszatérünk. Nem csupán szellemileg, hanem lelkileg is gyönyörködünk, szivünkkel, összes érzékeinkkel, egész lényünkkel!