Veresegyház [antikvár]

A mottóként idézett szavakat Terzé, a XIX. század híres pedagógusa, a város egykor gyakori vendége írta le, aki édesapjával, Karacs Ferenccel, korának jó nevű térképészével éscsaládjával a veresegyházi hegykben levő szőőjükben pihentek, fogadták barátaikat. S ha gondolatan befejezzük mondatát, ma is igazolva láthatjuk tartalmát: Veresegyház olyan része az országnak, melynek szépsége hamar megragadja az odalátogatót, s ahová ha valaki eljutott egyszer, oda vissza-visszajár, sőt ha teheti, kis birtokkot, telket is vásárol magának. Veresegyház élete száz évvel korábban, a századfordulót követően bolydult fel először - eltekintve a háborús eseményektől -, amikor a nyaralók, majd a kistisztviselők és munkások települtek ide főként a fővárosból, s az utóbbi évtizedekben, de napjainkban ismét szinte napról-napra újból érzékelhetjük a város arculatának változását. Az emberek e vidék iránti vonzalma a mai napig tart: a nagyváros zaját, bűzét megunva, "üde vidékű" lakhelyet kerenek maguknak, s ezt sokan Veresegyházon lelik meg.