Bővebb ismertető
Előszó
„Harminc éves az iskolánlc" - mondogattuk elég gyakran 1999-ben. Igaz ez?
Nem igaz, ha valaki úgy értené, hogy 30 éve kezdődött a szakmunkásképzés Hajdúböszörményben. A céhekben folytatott kézműves képzésre több száz éves írásos emlékek is utalnak és 1884-ben már hivatalosan is elkezdte múTcödését városunkban az Ipari és Kereskedő Tanonciskola, mely 140-170 tanulóval egészen 1949-ig folyamatosan működött. A szakképzés ezután sem szűnt meg, csak tartalmilag, formailag átalakult - az akkori törvényi előírásoknak megfelelően.
Ha jogi önállóságra gondolunk, a 30 év akkor sem igaz, hiszen 28 évvel ezelőtt iskolánk még a debreceni 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozataként működött.
Mikortól számítjuk a 30 évet? Attól, hogy 1969-ben került átadásra az iskola első, hat tantermes, önálló, saját épületrésze! Bár ez az iskola már átadásának pillanatában kicsinek bizonyult, mégis óriási fejlődést jelentett a város számára.
Az elmúlt 30 évről nem tudok szubjektivitás nélkül írni - hisz itt dolgozom szinte a kezdetektől. Eleinte mint külső óraadó mérnöktanár, majd 1972-től az iskola műszaki igazgatóhelyetteseként szolgáltam a város szakoktatását. 1990 óta vagyok igazgató.
Bevallom, hihetetlenül jó érzés számomra, hogy amikor a város bármelyik termelőüzemén végigmegyek, a gépek mögül szinte mindenhonnan ismerős arcok köszönnek rám. Látom a munkám, a munkánk eredményét. Összeszámoltam: az elmúlt 30 évben iskolánk több mint 4000 szakembert adott a városnak! Közülük százával voltak, akik nem elégedtek meg a szakmunkás-bizonyítvánnyal, hanem tovább tanultak, érettségiztek, technikusminősítő vizsgát tettek, esetleg diplomát szereztek - biztosítva ezzel a város középvezető rétegét is.
Úgy hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem: a voU 122. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet - ma Veress Ferenc Szakképző Iskola - városformáló hatása felbecsülhetetlen, iskolánk nélkül ma Hajdúböszörmény város gazdaságának csak töredéke létezne!
Hogy ez az iskola 1969 óta a mindenkori követelmények szerint formálódott, fejlődött, szakmai profilja és képzési struktúrája változott, s ma már alig-alig hasonlít jogelődjéhez. Igaz, de úgy hiszem, ez az élet természetes rendje. Csak alapfeladatunk és legfőlíb célunk maradt változatlan: a lehető legjobb szakembereket nevelni Hajdúböszörmény város gazdasága részére.
Kedves Olvasó! Ön egy születésnapi kiadványt tart a kezében, melyben egy
M ' l
iká
Ü
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.