Veszprém megyei honismereti tanulmányok VII. [antikvár]

Előszó Az egyes tudományágak országos konferenciáit általában két és hat év közötti időszakokban szokás rendezni. Különleges sajátsága a magyar névtudománynak, hogy egészen véletlenszerűen, de minden bizonnyal nem ok nélkül tíz-tizenkét esztendős periódusokra tagolható. E tudományszak fölszabadulás i utáni éledezését a negyvenes évek végén már jelentős kiadványok mutatják. A kezdeti lendület azonban csakhamar alább hagyott, s több ok miatt alig hallatott magáról a magyar névtudomány. Csak az 1957. szeptember 25—27-e között megrendezett I. Magyar Névtudományi Konferencia után kezdődött meg az intenzívebb kutatómunka, s indult pezsgésnek a névtanos közélet. Széles körű föltárások folytak, jelentős egyetemi doktori és kandidátusi értekezések készültek, aspiránsokat vett föl a Magyar Tudományos Akadémia a kutatógárda növelésére, s egymás után jelentek meg a gazdag adatközlések, kiváló összefoglalások, értékes tanulmányok. Ennek a föllendülő szakasznak a csúcsán került sor 1969. szeptember 2—4-e között a II. Magyar Névtudományi Konferencia megrendezésére. Kiválóan illusztrálja ennek a sikerét és intenzitását az a hatalmas kötet, amely a Nyelvtudományi Értekezések 70. számaként jelent meg, s csaknem száz előadást, korreferátumot, hozzászólást tartalmaz. Ez után a látványos és tartalmas konferencia után a kitartó, szívós munka időszaka következett, amely ugyancsak tizenegy esztendeig tartott: a mostani konferenciánkig. A közben elért eredményekről és hiányosságokról részletesen olvashatunk e kötetben, de azt már itt előrebocsáthatjuk, hogy ennek a konferenciának a megrendezése nem egészen a magyar névtudománynak az érdeme. Az elmúlt évtized lendülete mintha csökkent volna a legutóbbi években. Jóllehet közben sok értékes munka jelent meg, s a névtudomány rangos helyet vívott ki magának a társadalmi megbecsülés terén, mégis amikor 1979-ben az Akadémia kérdésére a magyar nyelvészeti szakbizottságnak el kellett dönteni, hogy milyen szakterületeken kíván konferenciát rendezni, a névtanosok nem tartották időszerűnek a saját tudományáguk problémáinak konferenciával való összegezését. Hiányzott az a mozgató erő, az első lökés, amely megadja a lelkesedését, megindítja a szervezést, fölszabadítja vagy az ügy érdekében átcsoportosítja az energiákat. Ezt a holtpontról való kimozdító erőt adta meg Veszprém megye Tanácsa, a Veszprémi Akadémiai Bizottság és a Veszprém ' , megyei TIT-szervezet vezetősége, amikor 1980 tavasza folyamán fölajánlotta a 'i Magyar Nyelvtudományi Társaságnak — a tapolcai járás helyneveinek sajtó alá rendezése alkalmából — egy országos névtani konferencia szervezéséhez, lebonyolításához az anyagi és erkölcsi segítségét. A lehetőség fölvillanyozta a névtanosokat, megteremtette a munkakedvet, s a Magyar Nyelvtudományi Tár- ' saság, a TIT országos szervezetének magyar nyelvi választmánya, az MTA fl,: Nyelvtudományi Intézete, valamint az ELTE névkutató munkaközössége fölka- ,ff rolta a kezdeményezést, megindította a szervezést. j I ik