Viharjelzés [antikvár]

ElőszóAzt mondják, annak a nemzetnek, amelynek nincs barátja a földön, van az égben. A realisták földrajzi adottságunknak tulajdonítják e kiváltságunkat. Mit mondhat erre egy író? Hozzászól. A fiatalok han-gosabban, az öregek halkabban. Én pedig annak a híve vagyok, hogy ne az írók és a történészek mondják el a történelmünket, hanem azok, akik túlélték. Amint kimondja az ember, máris tudhatja, hogy ebből vita lesz, mert a túlélőknek általában nem osztanak lapot a nagy játszmában. Az ő lapjuk az volt, hogy részt vettek benne fizikailag. Elmesélhetik az unokájuknak és a barátaiknak, ők se hallgatják azonban szívesen, mert mindig ugyanazt a történetet hallják - századszor.Katonasorsokról szól ez a könyv, elsősorban a piliscsabai ezred történetéről, amely Budapest karhatalmi egysége volt. Két zászlóalját 1956. október 23-án rendelték fel Budapestre Solymosi alezredes parancsnoksága alatt a Rádió védelmére. A Rádió eleste és visszafoglalása után ez a két zászlóalj kapott megbízást a VIII. és IX. kerület védelmére, hozzájuk tartozott a Corvin köz, a Kilián laktanya, a Baross tér, a Köztársaság tér. Az ezred többi alakulatát Budapest egyéb kerületeibe vezényelték.A Rádió épülete volt a katonai parancsnokság székhelye, egyszersmind a lakosság egyetlen fóruma, ahol el lehetett intézni valamit a közélelmezéstől kezdve a személyes problémákig. Ide küldték összekötőiket az oroszok, a felkelők és Maiéter is. Solymosi a forradalom egyik budapesti kulcsfigurája lett, akit érdekes módon általában meg sem említenek az elemzők. Arról sincs pontos leírás, mi történt a Rádiónál 23-án, mások pedig egyszerűen nem fedik a valóságot.November 3-án a piliscsabai ezred valamennyi alakulatát kivonták a főváros kerületeiből, és az esztergomi páncélos ezred egyik zászlóaljával együtt a Petőfi laktanyában szállásolták el. Itt érte őket 4-én hajnalban a Budaörsi út felől bezúduló szovjet csapatok első csapása.Nem hiszem, hogy lenne olyan katona, aki szerencséjének tartaná, hogy szolgálatot teljesített ezekben a napokban, még azok sem,