Világörökség [antikvár]

Előszó Ötven évvel ezelőtt az asszuáni víztározó építése során víz árasztotta el a Nílus völgyének jókora területét, amely számos núbiai kincsnek, köztük Abu Szimbel templomainak adott otthont. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) ráeszmélt, hogy a veszélynek kitett templomok és műkincsek sorsa olyan sürgető problémát jelent, amely túllép a nemzeti érdekeken és büszkeségen, ezért elindította első nemzetközi műemlékvédő kampányát. A UNESCO felhívása, amellyel a világ egyik legősibb és leggazdagabb civilizációjának kiemelkedő jelentőségű emlékeit kívánta megmenteni, világszerte ráébresztette az embereket, hogy kulturális örökségeink megóvása közös érdekünk. Ennek köszönhetően a Nílus völgyének kincseit megmentő kampány - melynek során anyagi és szakértői segítség bevonásával a műemléképületeket lebontották és új helyszínen újjáépítették - nem csupán példátlan jelentőségű technikai teljesítményt jelentett, de egyúttal bevezette a köztudatba az emberiség közös örökségének fogalmát is, amely a Világ kulturális és természeti örökségének uédelméről szóló egyezmény (röviden: Világörökség Egyezmény)1 alapját képezi. Az Egyezményt a UNESCO dolgozta ki, és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. A nemzetközi szerződést eddig 186 ország képviselői ratifikálták2, és a híres Világörökségi Listán immár a világ 151 országának 911 helyszíne szerepel. Az Egyezmény és a Világörökségi Lista harmincöt éve felbecsülhetetlen segítséget jelent a UNESCO azon törekvésében, amely az emberiség szempontjából kiemelkedő értekkel bíró kulturális és természeti örökségek meghatározásának, védelmének és megóvásának ösztönzésére irányul. Ezenkívül jelentősen hozzájárul a UNESCO munkájához, amellyel a világ értékes kulturális és biológiai sokszínűségét kívánja megőrizni. Jóllehet a Világörökség Bizottság minden évben újabb helyszínek felterjesztését fogadja el, számos kiemelkedő, egyetemes értékű helyszín továbbra is várja, hogy felkerülhessen arra a listára, amelynek célja, hogy örökségeink minden típusát hűen képviselje, és amely éppen korlátlan jellegének köszönhetően vált kulturális és természeti örökségeink megóvásának hatékony és vonzó eszközévé. A rangos Világörökségi Listán szerepel a világ néhány leghíresebb helye, mint például a jordániai Petra, a nabateusok városa; a legendás athéni Akropolisz; az ausztráliai Nagy-korallzátony vagy a perui Machu Picchu, az „inkák elveszett városa". Magától értetődő, hogy ezek a lélegzetelállítóan csodás helyszínek felkerültek a listára, hiszen kulturális és természeti örökségeink kiemelkedő példái-jóllehet több esetben is jelentős erőfeszítésekre van szükség megóvásuk érdekében, részben a hatalmas népszerűség miatt. Szerencsére a Világörökségi Listán elfoglalt hely és az ennek köszönhető gazdasági előnyök hatalmas lendületet adhatnak annak, hogy az eljövendő nemzedékek is örömüket leljék pótolhatatlan látványukban. 1 Conuention concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage (röviden: World Heritage Convention - WHC) 2 Magyarország 1985. július 15-én csatlakozott az egyezményhez.