Vízcseppek [antikvár]

A mesebeli királynak három lánya volt. Egyszer megkérdezte őket, hogyan szeretik őt? Az első azt mondta, mint az aranyat. A második, mint a gyémántot. A legkisebb azt mondta, mint a sót. Nagy botrány lett, hogy ilyen alantas dolgot mondott, száműzték a palotából, de a mesék szabályai szerint a végén minden jóra fordult. Kár, hogy nem volt egy negyedik lánya, mert azt mondhatta volna: mint a vizet. Szerencsére nem vagyok király, még kevésbé mesebeli, így az arany és a gyémánt nélkül egész jól elvagyok. Sót is lehet csökkenteni, nélkülözni, ha nagyon rámpirít az orvos, hogy már megint magas a vérnyomásom. De a vizet? Komolyra fordítva a szót, a kis mesének azért van tanulsága számunkra: Egyrészt az , hogy látszólag jelentéktelen dolgoknak is komoly jelentőségük lehet. Másrészt, hogy feltett kérdéseinkre nem mindig a helyes választ kapjuk. Profán vízműtörténetet ígértem, ezért a következőkben szeretném összefoglalni az9okat az ismereteket, melyek nem mindig szerepelnek hivatalos kiadványokban, de amelyeket a Vízművek múltjáról, elődeinkről lehet - és talán érdemes - feljegyezni. Igyekeztem kiemelni, hogy a víz pótolhatatlan és nélkülözhetetlen, eközben műszaki és logikai szempontokat érvényesíteni.