Volt egyszer egy MÉS... [antikvár]

ElőszóA MÉS 10 éves évfordulóját szerettük volna méltóképpen megünnepelni ezzel a kiadvánnyal. Jellemző talán, hogy végül a 12. születésnapra készült el a MÉS-könyv, mert a megírásához képest további két évre volt szükség, hogy előteremtsük a kiadásához szükséges anyagi fedezetet.Évek óta készülünk egy összegző mű kiadására, amely tartalmazza a MÉS alapelveit és céljait, történetét, szervezeti felépítését, szakágait, programjait és metodikai segítséget nyújt azoknak, akik most kezdenek értelmi sérültekkel dolgozni.A konkrét információkon túlmutatva a könyvnek az is célja, hogy általános irányelveket fektessen le, bevezessen az értelmi sérült ember elfogadásához, vele együttéléshez és együtt sportoláshoz szükséges etikus szemléletbe és segítse a közös munka és a viselkedés szabályainak kialakítását.Ezzel a könyvvel is szeretnénk hangsúlyozni a sport fontosságát a sérült ember életében, a sportnak a szociális változásokban betöltött előfutár szerepét és a tehetségük révén kiemelkedő élsportolók és segítőik feladatát, amikor szerepmodellként egy élhető és sikeres élet példáját mutatják fel társaiknak és az egész társadalomnak.Kik írták ezt a könyvet? A szerzők a MÉS aktív munkatársai, akik hosszú ideje önkéntesként dolgoznak tanulásban akadályozott, illetve értelmileg sérült sportolókkal, tanításukkal, élsportolóvá nevelésükkel és a szervezet irányításában is aktív szerepet játszanak. Gyógypedagógusok, akik edzővé képezték magukat és edzők, akik kitanulták a gyógypedagógiát, szülők, akik a hiány nyomására váltak sportszakemberré, hogy gyermeküknek és sorstársaiknak jobb jövőt biztosítsanak. Megszólalnak a szakterület nagy öregjei is, akik átfogó képet és széles kontextust adhatnak a MÉS viszonylag rövid történelmének. A szerzők szándéka, hogy tapasztalataikat mindenki számára elérhetővé tegyék, és emléket állítsanak az első 12 évnek, a MÉS hőskorának".Kiknek szól ez a könyv? A könyv által megcélzottak köre széles: szeretnénk, ha érdeklődéssel olvasnák ezt a könyvet a magyar sportpolitika és irányítás szereplői, a sajtó emberei, a szülők, az önkéntesek és a szerzőkhöz hasonló szakemberek: tanárok, edzők, segítők, gondozók, szociális munkások vagy menedzserek, akik hivatásuknak választották az értelmi sérültekkel végzett munkát.Igyekeztem úgy válogatni, hogy ez a könyv a sportolóknak is élvezetes olvasmánytjelentsen, felelevenítse azokat a sporteseményeket, melyeken részt vettek, melyeken megszerették a sportolást és ahol kiemelkedő eredményt értek el. Remélem, hogy a sportolók is örömmel veszik a kezükbe.Köszönöm tanítómesteremnek Bengt Nirjének és a magyar sport nagy öregjének Nádori Laci bácsinak, hogy munkánkat elveikkel megalapozták és hogy a gyakorlatban is mellettünk álltak figyelmükkel és segítségükkel.Budapest, 2004. március 8.