XVIII. Budapesti Pszichológiai napok - Láthatatlan álarcok [antikvár]

Pszinapszis - Láthatatlan álarcok KÖSZÖNTŐ Kedves Látogató! Nagy örömmel tölt el, hogy kezedben tarthatod ezt a programfüzetet. A Pszinapszis szervezők már kilenc hónapja azon fáradoznak, hogy létrejöhessen, megvalósulhasson a rendezvény, immáron tizennyolcadik alkalommal. És létrejött, megvalósult. Te is itt vagy és mi is itt sürgünk-forgunk valahol a tömegben. Mindannyiunkat magával ragad ez a kavalkád: az egyik oldalon az infópultosok ülnek és várják a vendégek kérdéseit, a másik oldalra nézve a teaház látszik messziről, ahol az előadók és a látogatók beszélgetnek, az aulában egy performansz van készülőben, a hangosbemondó épp egy műhelyfoglalkozásra invitál, és talán egy pillanatra velünk, szervezőkkel is összeakad a pillantásod. Itt vagy a forgatagban, élvezd ki ennek minden percét! De adj magadnak egy kis időt, állj meg most egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: miért is vagyok itt? Azt hiszem, hogy ennek a gondolatmenetnek a végén mindannyian valami olyasmihez lyukadunk ki, hogy van egy kérdésünk. Van egy kérdésünk, amire nagyon szeretnénk választ kapni. Lehetséges, hogy ezt a választ az előadások, a műhelyfoglalkozások, az élménygyűjtő vagy az itteniekkel való beszélgetések egyike segíti megtalálni. Azt írom, hogy segíti, mert úgy gondolom, hogy te vagy az, aki megadod magadnak a választ. Te vagy, aki rátalál erre és eldönti, hogy elfogadja-e, elég jó-e neki ez. És amikor megfogalmazod a kérdésed és keresed a válaszod, ha csupáncsak magad előtt is leengeded az álarcod, talán a lehető legigazibb, legőszintébb módon találkozhatsz önmagaddal. Én csak annyit szeretnék neked mondani, kedves látogató, hogy engedd le az álarcod magad előtt. Engedd le, mert megéri. Nyúl Boglárka XVIII. Pszinapszis főszervező [email protected]