Zala varázsa [antikvár]

Magyarország délnyugati részén 3784 km2-en fekszik a dombos, erdős, vízjárta völgyekkel átszeldelt Zala megye. Lakói 9 városban és 248 faluban élnek. A jellegzetes, erdőkkel borított zalai táj évmilliókig tartó, hosszú és bonyolult geológiai folyamatok eredményeként jött létre. A rendkívül aktív vulkáni tevékenység nyomán nyerte el mai formáját a Keszthelyi-hegység, Rezi és Tátika vulkáni kúpja. Az itteni kőzetekben három értékes természeti erőforrás alakult ki és halmozódott fel: a kőolaj, a földgáz és a turizmusban manapság egyre nagyobb szerephez jutó meleg víz. A különböző tájegységek találkozásánál fekvő Zala megye felszíne sehol sem különül el markánsan a szomszédos tájaktól. A megye nagy része a nyugatdunántúli peremvidékhez sorolt Zala dombsághoz tartozik, északon egy keskeny sáv áthúzódik a Vasi-hegyhátra, illetve délen a Dunántúli dombvidékre, a Keszthelyi hegység pedig a Dunántúli-középhegység része. A vadban gazdag erdőkkel dúsan borított, folyókkal, patakokkal sűrűn szabdalt területen hamar megjelent az őskor embere. A megye területén minden korszak leletei megtalálhatók, a legrégebbi épületmaradványok a római korból kerültek elő. A Római Birodalom egyik legfontosabb útvonala, a Borostyánkő út Zala megye nyugati részén vezetett át. Ettől vált jelentős településsé Halicanum és Salla (ez utóbbi a mai Zalalövő).