Zalaszombatfa története [antikvár]

„Megbolydult" idegrendszerű korunkban hajlamosak vagyunk arra, hogy a vidéki értékeket felülnézetből, amolyan lekicsinylő gesztus kíséretében vizsgáljuk. Az elmondottak a helytörténeti kutatómunkát illetően még fokozattan érvényesek. Sajnos! Mintha folyvást megfeledkeznénk arról, hogy a történelmi folyamat sem egyéb, mint kiszámíthatatlan események halmaza, amely éppen a történelmi távlat jóvoltából kap a későbbiek során némi, a történelmi jelen időbe visszautaló bizonyosságot, hitelt. Tantalics Béla új könyvében ismét a tőle megszokott teljességigénnyel és alapossággal, a téma és a dolgozat tárgya iránti alázattal közelít Zalaszombatfa múltjához. A téma adott: egy sokat szenvedett falu történelmi múltjának feltárása, a járványok és diktatúrák által félelemben és rettegésben tartott település jelenbe, sőt jövőbe mutató tapasztalatainak közzététele. A szerzőt - a Bevezetőben írott vallomásából tudjuk - Zalaszombatfához erős érzelmi szálak fűzik, az itt eltöltött évek pedig a pályakezdő fiatal tanár életének egyik legszebb időszakát jelentették. "A falu hitet, új erőt, lendületet adott pályakezdő munkámhoz" - írja. Ez az érzelmi kötődés azonban - a szokásostól eltérően - nem rontja a történelmi vizsgálódás hitelét, nem esik áldozatul az érzelmi csapdáknak. A történelmi korszakok, illetve a község évszázadainak néhol nagyon is aprólékos vizsgálatát képező fejezetek mellett - a faluról található legkorábbi adatokból - Zalaszombatfa gazdasági- és birtokviszonyainak, valamint népességi mutatóinak vizsgálatán túl a falu művelődési életébe is betekintést kapunk. A történelmi Hetés határán húzódó település gazdag néprajzi múltja és Bellosics Bálint személye is indokolja ezt a munkához egyébként szervesen kapcsolódó „kitérőt". Összegzésképpen elmondhatjuk: Tantalics Béla könyve a szűkebb, a magyar-szlovén határ menti régió egy olyan települését mutatja be, s közöl történelmi múltjának felelevenítésén túl fontos településföldrajzi és szociológiai ismereteket is, amelyek a történelmi kutatások homlokteréből általában kiesnek. Mozaik-jellegükből kifolyólag azonban a helytörténeti kutatások nélkül is a nagybetűs Történelem csupán csonka "egész" lenne. Ezért köszönet mindazoknak, akik megjelenését lehetővé tették.