Zentai Színtársulat [antikvár]

Részlet a könyv 5. oldaláról:AZ ÉRINTŐK NEMZEDÉKEAz érintők nemzedéke. Talán így fogunk róluk szólni. így azokról a fiatalokról, akik Zentán most lépnek be az önálló cselekvés mezejére" - írta Burányi Nándor neves írónk és publicistánk öt évvel ezelőtt a Magyar Szóban a Zentai Színtársulat bemutatkozó előadásával kapcsolatban.Igaz, az együttesnek akkor még nem ez volt a neve. pontosabban neve sem volt, s a később adott Zentai Színtársulat elnevezés is csak arra volt jó, hogy gyűjtőfogalma legyen mindannak a színházi kísérletezésnek és műhelymunkának, amely 1990 novemberétől napjainkig folyik a zentai Művelődési Házban, és amelynek fenntartását és/vagy támogatását, pártolását a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ vállalta magára.Egyik meghatározója ennek az öt évnek az volt, hogy a fellendülés természetes kiválasztásában fokozatosan kialakult egy kb. 20-30 főből, főleg középiskolás diákból álló élgárda, amely hol együttesen, hol néhány kisebb csoportban (1/2 8-as csoport, A halál álma együttese, Diákszínpad, Műhely, Uraim, Az utolsó felvonás alkotói) iíjúsági színházi központként olyan színházi elveket vallott, amelyeknek lényege: a játék komolysága és őszintesége volt. Az időszak másik jellemzője, hogy a vajdasági magyar hivatásos színjátszás néhány jeles alkotója (Hernyák György és Vajda Tibor rendezők, Kovács Frigyes színművész) szívesen vállalta a társulat több előadásának a rendezését. De rendezett Zentán egy-egy darabot Szabó Palócz