Zounuk 21. [antikvár]

részletNÓVÁK LASZLO FERENCREDEMPCIO A JOBBÁGY MEGVÁLTAKOZÁS KÉT ÚTJAAmikor a redempció kerül az érdeklődés homlokterébe, egyértelműen a jászkun megváltakozásra gondolunk, jóllehet, a redempció más társadalmi, gazdasági és jogi viszonyok között is megvalósulhatott. Tanulmányunkban a jászkunok megváltakozása mellett, a szabadalmas mezővárosok - elsődlegesen is Nagykörös, Kecskemét - redempcióját vizsgálom.A Jászkun Kerület a feudalizmus korának törvényei, királyi és nádori szabadalomlevelei alapján, sajátos kiváltságokkal rendelkező területi és igazgatási egység volt. A jászkunok földje, letelepedésük óta, az egész középkoron át - ide számítva a török hódoltság korát is - koronabirtoknak minősült. Fő tulajdonosa tehát az állam, illetve az uralkodó, aki ezt a földesúri jogát a nádor útján gyakorolta. A mindenkori nádor viselte a jászkunok főkapitánya és főbírája tisztséget s ezen a címen 3000 arany nádori censust kapott az Udvari Kamarától. Ezt a jászkunok fizették be a Kamarához, évente " - írja Kiss József.' A Jászkunság tehát kiváltságos terület volt, s kiváltságaikat az uralkodók rendre megerősítették az évszázadok során. Kiváltságos állapotuk egyik legfontosabb tényezője az önkormányzati jogállásuk. A nádor - mint főkapitány és főbíró - hatalmát a nádori alkapitány útján gyakorolta, aki a kerületek felett rendelkezett. A kerületi kapitányok fogták egységbe a mezővárosok és községek helyhatóságait.^A kiváltságos kerületek lakói hadiadót fizettek, személyes katonáskodást vállaltak. Belső autonómiájuknak megfelelően, az egyes helységek szabadon választották elöljáróikat, regálé jogokat gyakorolhattak, hannincad mentességet élveztek, intézték a gazdasági ügyeket. A Jászkunságban nem alakult ki a jobbágy telekszervezet. A jászkunok foldközösséget alkottak, ki-ki családi és igás erejének megfelelően fogott müvelés alá különböző nagyságú földterületet. A földművelés mellett az állattartás dominanciája érvényesült. A jászkunokKISS József, 1979. 29. p.