Zsámbék [antikvár]

Fővárosunk távolabbi környékének egyik legfestőibb pontja Zsámbék. A Budai-hegységen át kellemes út vezet a régen oly jelentős, ma már a forgalomból kieső kis németlakta községbe. Múltbeli fontosságának bizonyítéka a monumentális Árpád-kori templom. A hajdani premontrei prépostsági templom romos állapotában is egyike hazánk elsőrendű műemlékeinek. Vajon miért épült ezen a félreeső vidéken ilyen kiemelkedő műalkotás? - teszi fel a kérdést a templom monografusa, Lux Géza, és meg is adja a kielégítő választ: Zsámbék mindenekelőtt forrásokban bővelkedő hely. Tudjuk, hogy a legrégibb emberi települések előfeltétele a jó víz közelsége. Éppen ezért Zsámbék már a rómaiak idején s nyilván azelőtt is lakott hely volt. További fontosságát az Árpád-kori útvonalhálózat magyarázza meg: Zsámbék ugyanis az akkori egyházi fővárost, Esztergomot, a világi fővárossal, Székesfehérvárral összekötő országút közepe táján fekszik. Földrajzi jelentősége tette indokolttá az Árpád-kori vár megépítését is, melyhez a terepviszonyok nagyon alkalmasak voltak. Az összes célszerűségi szempontokon túl itt is megfigyelhetjük, hogy a középkori építőmesterek és építtetők mennyi művészi érzékkel állítják épületeiket a tájba. Zsámbék temploma csekély magaslaton épült, mégis messzire láthatóan uralkodik a tájon. A későbbi építkezések - az újabb XVIII. századbeli templom - ma ugyan kissé megzavarják a képet, mely a maga korában lenyűgöző hatású lehetett. A középkori település emlékét megőrizték a rendszertelen, kanyargós utcasorok. Észak felől domb emelkedett a templom közelében, de az 1934. évi ásatások alkalmával elhordták és ekkor derült ki, hogy itt állt a kolostor, melynek helyét régebbi kutatóink nem ismerték.